0
0
Az év vége mindig a számadás ideje, ezért mi is ezt tesszük. Több interjút készítettünk, melyeket minden felületünkön közzé teszünk. Jelen anyagunkban két interjút olvashatnak, illetve tekinthetnek meg, a cikkhez csatolt videóra kattintva. A Téka Alapítvány elnökét, Balázs-Bécsi Attilát és az alapítvány művelődési központjának koordinátorát, Egri Hajnit faggattuk arról, hogy milyen évet zárt az intézmény. Az interjúkat mindenképp olvassák el, vagy nézzék meg, esetleg hallgassák meg a szilveszteri készülődés között.
Balázs-Bécsi Attila
Riti József Attila: Melyek voltak 2022 célkitűzései, és mit sikerült ezekből megvalósítani?
Balázs – Bécsi Attila: Hát ez az év azt is mondhatnám, hogy valamilyen szinten az újraindítás éve volt, hiszen a járvány után újra kellett tervezzük, újraindítsuk a programjainkat, tevékenységeinket, úgyhogy a legnagyobb célkitűzés az volt, hogy azt a szintet a járvány előtt elértünk, azt programjaink keretén belül próbáljuk újra megközelíteni. Én azt mondanám, hogy sikerült újraindítani minden programot és kihasználni azt, hogy majdnem 2 évig ezek a programok hiányoztak, és nagyon sok ember (fiatal és gyerek) számára is hiányzott. Nagyobb számban jelentek meg sokszor, mint ahogy elvártuk.
Egy másik nagy kihívás volt, hogy a 2020-ban elkezdett új bentlakásépítését, ha lehet, ebben az évben fejezzük be. Sajnos sok minden közbejött tervezői hibák, drágulás, infláció, háborúk mindent keresztbe tett ennek a projektnek, ami elég gördülékenyen indult, úgy, hogy mindezek következtében bár a kivitelezők nagyon jó ütemben haladtak, nem sikerült idén átadni az új bentlakás épületét. Reméljük, hogy jövő év elején sikerül befejezni, és lassan elkezdhetjük az átköltözést.
RJA: Mennyire érintette a Téka Alapítványt a gazdasági válság?
BBA: Hát nem mondhatjuk, hogy nem érintett, hiszen az élet minden területén érezzük a hatását. Mivelhogy a legnagyobb anyagi költséggel, a bentlakásfenntartással jár, itt nagyon oda kellett figyeljünk, hogy hogyan és milyen módszerekkel, lehetőségekkel pótoljuk a kieső forrásokat azért, hogy a bentlakók, a személyzet ne érezze meg a válság hatását, ne érezze meg a források szűkülését. Mindenképpen ragaszkodtunk ahhoz, hogy ebben az évben is van, akár eddig is a bentlakást továbbra is ingyenes legyen. Nagy odafigyelést és rengeteg munkát igényel az, hogy ezt el tudjuk érni és szinten tudjuk tartani. Tehát az építkezésben pedig már említettem a nyersanyagok drágulása, a munkaerő drágulása miatt majdnem megduplázódott a befektetés értéke az előzetes számításokhoz és költségvetéshez mérve.
RJA: Milyen egyéb nehézségekbe ütköztetek a gazdasági válságon kívül?
BBA: Hát lényegében én csak megköszönhetem a munkatársaimnak és azoknak, akik az alapítvány projektjeit, ha nem is munkatársként, hanem önkéntesként vagy besegítőként szervezik, hogy nagyon lelkesen odaálltak és mellénk álltak úgy, hogy az anyagi források szűkülésén kívül nem mondanám, hogy különösebben nagyobb nehézségek jelentkeztek az alapítvány életében. Itt továbbra is, ahogy mondtam, az a fontos, hogy azt a szintet elérjük a tevékenységekkel, amit 2020-ban tartottunk, és lehetőség szerint az elkezdett beruházásukat fejezzük be.
RJA: Mi a titka annak, hogy a szamosújvári románság nem tartja veszélyesnek az alapítványt, sőt elfogadja?
BBA: Igen, azt mondanánk, hogy általános szinten, valóban így van. Természetesen természetes, hogy mint minden közösségben, léteznek szélsőségesebb hangnemek is, viszont azt látjuk, hogy Szamosújvár esetében ezek nem meghatározók és nem zavaróak. Én azt mondom, hogy az a következetesség, amivel mi már 30 éve dolgozunk, és hogy az, amit célul tűztünk ki, azt látja a román közösség is, hogy nem ellenük irányul, hanem a mi közösségünk érdekében tesszük, és nyitottak vagyunk feléjük is. Nem zárkózunk be. Tevékenységeink nyitottak. Én azt mondanám, hogy ebben példát is látnak, és ezt konkrétan is többen hangoztatják, hogy a román közösség példát lát abban, hogy hogyan kell egy kisvárosban a saját közösségünkről gondoskodni, akkor is, ha az állam nem áll teljes mellszélességgel mellénk.
RJA: Mit terveztek 2023-ra?
BBA: Hát 2023-ra befektetések szintjén az új bentlakás befejezését szeretnénk átköltözni oda a gyerekeinkkel és természetesen ez megint egy struktúraváltást is jelent az alapítvány napi életében. Át kell szervezzük a dolgainkat. Ez szerintem fel fogja emészteni teljesen a jövő évet, ez a szerkezetváltás. Úgyhogy ez a legfontosabb, hogy ez gördülékenyen megvalósuljon. Másrészt, amint már említettem, hogy a programjaink az oktatási és kulturális alap programjaink keretein belül zajló tevékenységeket továbbra is meg tudjuk szervezni. Tudjuk, hogy nehéz év lesz 2023, mindenki azt mondja, hogy gazdaságilag nagyon meg fog szorongatni mindenkit, úgyhogy próbálunk erre felkészülni és próbálunk megoldásokat keresni.
RJA: Mi lesz a következő lépés, miután átköltöznek a gyerekek az új bentlakáshoz? Nagyobb infrastrukturális befektetés vagy egy újabb szünet következik, mint az iskola felépítése után?
BBA: Most nem merném megjósolni, hogy nagyobb infrastrukturális befektetésbe fogunk, ez függ természetesen a gazdasági helyzettől. Ha kilábalunk a válságból, akkor gondolkozhatunk ezen is. Természetes, hogy nekünk szem előtt van az, hogy az alapítvány legnagyobb ingatlanja ugyebár a magyar iskola, a mostani Kemény Zsigmond Elméleti Líceum. Ennek az ingatlannak a fejlesztését szeretnék folytatni. Az iskola körül vannak telkek, amelyeket az alapítvány felvásárolt, kisebb befektetéseket szeretnénk eszközölni ezeken a telkeken, hogy szervesen hozzákapcsoljuk az iskolához, hogy a gyerekek birtokba vegyék akár sport, akár szabadidős célokra, akár pedig didaktikus célok érdekében is, ebben pedig várjuk a tanári kar ötleteit, javaslatait, elképzeléseit, mert nekünk vannak ötleteink. Tudjuk, hogy a korszerű oktatás az minél nyitottabb, újabban minél nyitottabb kell legyen nem bezárkozni az épület falai közé. De természetesen itt elsősorban a tanárok, a pedagógusok azok, akik megmondják, hogy mit szeretnének, és várjuk a javaslatokat.
***
Az alapítvány kulturális programjairól Egri Hajnal, a Művelődési Központ vezetője beszélt lapunknak.
Egri Hajnal
RJA: Melyek voltak a 2022-ben az alapítvány programjai.
EH: Vannak olyan programok, amik heti rendszerességgel működtek, gyerekeknek és felnőtteknek. Ilyenek a gyerekprogramok: a néptánc, népdal, népi hangszer oktatás, valamint a kézműves tevékenységek agyagozás, gyöngyfűzés, drótékszerkészítés, tűzzománc. Ezek a heti rendszeres programjaink, amin több csoportban, összesen 550 gyerek fordul meg. Ezen kívül vannak az évi rendszerességgel megrendezett programok: ezek a fesztiváljaink, táboraink.
RJA: A gyerekprogramokon kívül milyen egyéb rendszeres programjaitok vannak?
EH: A gyerekprogramokon kívül a felnőttképzések is vannak. Havi rendszerességgel megszervezett Fazekas Tanfolyamaink két csoportban, valamint a Szakköreink, amit kéthetente szervezünk. Ilyen a szakköri felnőttképzésünk, a csuhé, a bútorfestés, a gyertyaöntés, gyöngyfűzés, valamint tűzzománc.
RJA: Melyek voltak a legnépszerűbb programok?
EH: A felnőttoktatásban értünk el nagyobb sikereket az idén. Úgy érzem, hogy nagy népszerűségnek örvend a felnőtt kézműves program, tehát legyen az tematikus adventben vagy havi rendszerességgel megszervezett szakköreink gyertyaöntés, gyöngyfűzés, bútorfestés és tűzzománc, valamint csuhé készítés. Tehát öt új programunk van, többé kevésbé új, de ezekre nagy az érdeklődés, és már jövőre is fel vannak iratkozva.
RJA: Mennyire volt nehéz az újrakezdés a két év kihagyás után?
EH: Nem volt nehéz, mert az emberekben megfogalmazódott ez az igény, hogy kell többet szeretnének lenni. Tehát a felnőtt fazekas tanfolyamainkat például nem is tudjuk hirdetni, mert annyi a jelentkező. Tehát már a következő évre is fel vannak iratkozva.
RJA: Lesznek új programjaitok jövőre?
EH: Igény szerint vezetünk be új programokat. Ha van rá igény jelzik, hogy szeretnének, akkor beindítjuk. A tavaly például a vesszőfonást indítottuk, mert éreztük, hogy van igény, és ezt továbbra is folytatjuk.
