Népi költő a Bándó-völgyében

1 0
Read Time:3 Minute, 9 Second
Kovács Márton katonaruhában / családi archívum

            Kovács Márton évtizedeken át a rejtőzködő népi költők közé tartozott, akik a polgári munka szünetében jelentéktelennek tűnő papírfecnikre írták apró betűs soraikat (hogy nehezen lehessen olvasni) – egy-egy szót, mint például Erdély, Kárpát-medence csupán kezdőbetűikkel jelölve, hogy baj ne legyen, ha esetleg rábukkan valaki. A szásznyíresi gazdálkodó családból származó, ma már nyugdíjas sofőr örömét, bánatát költői sorokba örökítette; olyan versekbe, amik – vallomása szerint – annyiban hasonlítanak a „hivatalos” irodalom alkotásaihoz, amennyiben a forrásvíz a boltokban kapható üdítőitalokhoz. Hálás vagyok, hogy gondozhattam ezeket a kéziratokat.

            Kovács Mártonnak már a születése is érdekesen alakult. Aznap látta meg a napvilágot, amikor a Kormányzó első fiú unokája: 1941. január 17-én. Erről egy aranyozott keretű, nagy oklevél tesz bizonyságot a versíró szásznyíresi lakásának falán. Marci bácsi szerint e jeles napon született erdélyi fiúkat számon tartották a fővárosban, és hathónaponként élelmiszer- illetve ruhacsomagot küldtek számukra. Az volt a terv, hogy testi-szellemi fejlődésüket figyelemmel kísérik, és hogy az iskoláskort elérvén egy különleges osztályba tömörülve tanulnak majd Budapesten. De a történelem másként alakult. Marci bácsi senkit nem ismer a több mint húsz erdélyi fiú közül, akik vele egy napon születtek.

Kovács Márton kisgyerekként / családi archívum

            A kommunizmus, a családi életében bekövetkezett megpróbáltatások viharaiban az íráshoz menekült, és mára – nagy terjedelműnek nem mondható, mégis – jelentős „életművet” tudhat magáénak. Az írásokból árad a szülőföld, az anyanyelv iránti konok ragaszkodás, ugyanakkor minden más, értékes kultúrát kellőképpen megbecsülő európaiság. Marci bácsi viszolyog a szellemi földhözragadtságtól, a „balkanizmus” gondolatától. A Biblia mellett magyar klasszikusokat olvas, helytörténeti monográfiákat, s egyedül gondozza állatait, virágos kertjét a ház előtt és a szívének kedves kis cinegéket. A múlt szép emlékeit, hasznos tudnivalóit, az emberséget szeretné unokáira hagyni örökül.

            A Déstől mintegy 10 km-re délkeletre fekvő, a Mezőség kapujának is nevezett Nyíres keletkezéséről eddig meg nem cáfolt elmélete van Kovács Mártonnak, amit több mint ötszáz versszakos, izgalmas, meseszerű történetben fejtett ki. 1330-ban a település nevét Nyres alakban találjuk, a szász telepesekre utaló előtag csak 1456-ban jelenik meg. Szabó T. Attila szerint a falu neve nem a nyírfákra, hanem a szó ómagyar „mocsár” jelentésére utal. Kovács Márton azonban elképzelhetőnek tartja, hogy a település határában a római kor óta bányászott só révén nyírségiek telepedtek meg a faluban. A verses mese, az Álom a Bándó-völgyében a Bándó-patak által érintett településeken játszódik a Csabában fakadt forrástól kezdve Bálványosváralján, Nyíresen, és a Kornisok fészkén, Szentbenedeken át Dés városáig. Gyermekek és felnőttek számára egyaránt élvezetes olvasmány lehet, a kutatók számára pedig értékes forrásanyag. 2015-ben teljes terjedelmében közölte az Erdélyi Múzeum Emberek és kontextusok sorozatának Lokális történelmek című kötete.

Kovács Márton unokái körében / családi archívum

            Kovács Mártont többen is felkeresték élete és írásai iránt érdeklődve. A Duna Televízió a népi költő hetvenegyedik születésnapja kapcsán Barlay Tamás és Mucsányi János közreműködésével portréműsort sugárzott 2012 elején (Isten kezében). Életinterjút készített Kovács Mártonnal a jeles néprajzkutató, antropológus Keszeg Vilmos is. Egy nagy csoporttal a zamárdi (Mo.) Tájház és Közösségi Ház igazgatója, Gál Péter is meglepte Marci bácsit. Ilyenkor előkerülnek a régi iratok, fényképek, emlékek, új versek, és mindenki gazdagodik egy maradandó élménnyel: a költő is, és az is, aki meghallgatja őt.  

Kiss Lehel

Végezetül pedig egy versrészlet Kovács Márton munkásságából:

ÁLOM A BÁNDÓ-VÖLGYÉBEN
(ELŐSZÓ)

Múlt időket felidézve,
Őseinkre emlékezve
– hogy kik voltak, honnan jöttek –
Egy szép regét elbeszélek.

Szállt a mese szájról szájra,
Nagyapákról unokákra.
Az unokák megvénhedtek,
Ők is tovább mesélgettek.

Legelésző nyájak mellett
Kisbojtárnak mese kellett.
Szállt a mese szájról szájra,
Ősidőkből ifjúságra.

Teltek-múltak emberöltők,
S ma már új szelek járnak:
Nagyapóknak szép regéje
Nem kell az unokáknak.

Összeszedtem egy maréknyit,
Mint az elhullott kalászt,
S aki szeret szépet és jót,
Annak adom, íme, át.

Szálljon tovább hát az ének,
Őseinknek regéje,
Tudomásul a jövőnek,
S Isten dicsőségére!

Happy
Happy
0 %
Sad
Sad
0 %
Excited
Excited
0 %
Sleepy
Sleepy
0 %
Angry
Angry
0 %
Surprise
Surprise
0 %

Average Rating

5 Star
0%
4 Star
0%
3 Star
0%
2 Star
0%
1 Star
0%

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük