
Nagyszombat estéjén már az ünnepre készültek Szamosújváron. A családok kosárba rendezték a megszentelni való ételeket: káta, pászka, kalács, főtt sonka, szalonna, piros tojás, sült bárányhús és só került bele. A kosár nemcsak az ünnepi asztal alapját jelentette, hanem a közösségi élet egyik fontos jelképe is volt.
Húsvét reggelén a hívek mise előtt nem ettek. A templomi szertartás után a templom előtt sorakoztak fel a kosarak, amelyeket a papok megszenteltek. Az ételszentelés szokása régi gyökerű, már a VII. századból is vannak rá utalások.
A templomba menet sajátos köszöntés hangzott el, amelyet Szongott Kristóf jegyzett fel:
„Krisztus feltámadott halottaiból!”
„Ez önnek és nekünk is örvendetes.”„Sok feltámadás napot érjen el szerencsésen, egészséggel és bűnelengedéssel!”
A mise után mindenki hazatért, és a megszentelt ételekből evett, a cselédeket sem hagyva ki az ünnepi étkezésből. A családok szívesen kínálták meg rokonaikat és ismerőseiket is. A piros tojás ajándékozása általános volt, a nagyobb lakomákra pedig a rokonság és a barátok is meghívást kaptak.
Az ünnep első napját azonban fegyelmezett rend jellemezte: nem tartottak táncot és színházi előadásokat sem. Szamosújváron nem alakult ki a locsolkodás szokása, inkább a rokonlátogatás kapott hangsúlyt.
Az ünnepi ebéd után sokan kimentek a temetőbe. Ételt helyeztek az elhunytak sírjára, amelyet a város szegényeinek szántak. A rászorulók el is vitték ezeket az adományokat, így az ünnep a közösségi gondoskodás alkalma is volt.
Szongott Kristóf monográfiájában egy húsvéti népdalt is megőrzött, amelyet ilyenkor énekeltek:
„Húsvét, húsvét Isten hozott,
Helységünkbe Isten hozott.
Hét fontot naponként fontam,
Orsómra fonált sodortam,
Gúzzsal, munkával kínlódtam,
Bő verejtéket hullattam.
A mit küldök: piros tojás.
Vedd kedvesem: az száz tojás.”
A feltámadás ünnepéhez egyházi szokások is kapcsolódtak. A hívek ajándékot adtak a papnak, miközben a ministránsok segítségével megszentelték a házakat is. Ezért a családok adománnyal járultak hozzá az egyház fenntartásához.
Az iskola életében is jelentős volt a húsvét. Egy 1799-ből fennmaradt dokumentum szerint ilyenkor tartották a tanulók az év végi vizsgákat minden tantárgyból.
A szamosújvári húsvéti hagyományok egyszerre mutatják a vallási élet mélységét és a közösségi összetartozást. Az ételszentelés, a temetőlátogatás vagy a közös ünnepi asztal mind olyan elemek, amelyek egykor a város mindennapjait is meghatározták.
Ha kíváncsi vagy arra, milyen volt a nagypéntek, kattints a linkre:
https://tortenelmimagazin.ro/nagypentek-szamosujvaron/
RJA
Ha szeretnéd látni, hogyan él tovább ma is a közösségi összefogás húsvétkor, olvasd el ezt is:
Húsvéti süteményekkel ajándékozott a szamosújvári RMDSZ Nőszervezete