0
0
Állítólag a világ bármely pontján megkérdezett embereknek leggyakrabban két dolog jut eszükbe Magyarországról: az egyik a Rubik-kocka, a másik az Aranycsapat.
A Rubik-kocka ismerős mindannyiunk számára, hisz ott volt gyerekkorunkban az éjjeliszekrényen, olykor az iskolástáskában, és emlékszünk arra, amikor félórányi forgatás, logikázás után sikerült kirakni a bűvöskockát, és örvendtünk a sikernek. Amikor az Aranycsapatot emlegetjük, akkor ugyanezek a szavak jutnak eszünkbe: siker, öröm, bűvölet. És persze eszünkbe jut a világhírű Puskás Ferenc (Puskás Öcsi), Bozsik József, Hidegkuti Nándor, Buzánszky Jenő, és lehetne sorolni a „futballóriásokat”.
Valamennyiünkben felmerül a kérdés, hogy miért nevezték el ezt a csapatot Aranycsapatnak? A választ megkapjuk, ha arra gondolunk, hogy ez a csapat 4 és fél évig veretlen volt, legyőzte Olaszország, Uruguay, Brazília, Svédország stb. válogatottjait, majd amikor az Aranycsapat megérkezett Rio de Janeiróba, 30-40 ezer ember ment ki találkozni az akkori idők világklasszisaival. Ez a „Nemzeti Tizenegy” 1952-ben olimpiai aranyérmet, majd 1954-ben világbajnoksági ezüstérmet nyert.
Az Aranycsapatról elmélkedve ismét előjönnek a már említett kifejezések: siker, öröm, bűvölet. Mit jelent például a nemzeti válogatott sikere a magyaroknak?
Elegendő csak arra gondolni, amit az Aranycsapat egy másik legendája, Czibor Zoltán mondott, hogy a pályán mindig 15 millió magyarért küzdött. Ha nem is vagyunk túlzott mértékben focirajongók, a nemzeti csapat sikere akkor is büszkeséggel tölti el mindannyiunk szívét. Öröm járja át szívünket, amikor lengyel vagy osztrák, spanyol vagy olasz emberekkel beszélgetve második mondatukban már elhangzik: Puskás, Bozsik és az Aranycsapat.
Bűvölet. Kimondhatatlan érzés, amikor a Puskás Arénában 60 ezer ember, a tévéképernyők előtt ennek többszöröse énekli a magyar himnuszt, ez az erő magával ragad, elvarázsol, ez a foci összetartó ereje. Elmélkedésünk végkicsengése az, hogy a labdarúgás, a világ legelterjedtebb sportága: mozgás, öröm, összetartó erő.
Az Aranycsapat és a magyar futball egyik ikonikus egyénisége és kiemelkedő tehetsége volt Bozsik József, becenevén Cucu, aki játékintelligenciájával, labdavezetési tehetségével elbűvölte a nézőket, majd játékosi pályafutása után rövid ideig a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt. Cucu fia, Bozsik Péter szintén futballista, majd ugyancsak a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt, így teljesen egyedülálló párost alkotva a magyar, de még a világ futballtörténelmében is, hogy apa és fia ugyanannak a nemzeti válogatottnak a szövetségi kapitánya.
2025 júliusában az a megtiszteltetés ért bennünket és városunkat, hogy Bozsik Péter ellátogatott Szamosújvárra. Az élő legenda Tusványosra volt hivatalos, hiszen idén lesz édesapja, Bozsik József születésnapjának 100. évfordulója, ezért a Tusványoson megrendezett ünnepi megemlékezések és asztali beszélgetések egyik meghívottja.
A sportlegenda Budapestről repülőgéppel érkezett Marosvásárhelyre, majd onnan autóval jöttünk Szamosújvárra. A családias légkörben elköltött ebéd után, kedélyes beszélgetés közepette elsétáltunk Rózsa Sándor sírjától az Örmény Katolikus Székesegyházig, majd megtekintettük a Kemény Zsigmond Elméleti Líceumot, a Téka Kézművesházat, különös figyelmet szentelve a focipályára. Rózsa Sándor sírjánál természetesen megemlítettük, hogy a betyárnak tulajdonított mondás („Ha mindönki úgy tösz, ahogy tönni köll, akkó mindön úgy lösz, ahogy lönni köll.”) volt feltüntetve a 2023. október 16-án megrendezett Magyarország és Szerbia közötti mérkőzésen (2–1 Magyarország számára).
Az Örmény Katolikus Székesegyházban természetesen ismét Molnár Tibor vezetett végig minket, ahol a Joachim von Sandrart-festmény, Szent Márton szobra, a Fogadalmi kegykép és a templom gyönyörűségei magával ragadták kedves vendégünket.
A Kemény Zsigmond Elméleti Líceum udvarán Bozsik Péterrel hosszasan elbeszélgettünk a foci, diákság, oktatás, focipálya, magyarság, sportkomplexum, kultúra, kézimunka, valamint a múlt, jelen és a jövő kérdéseiről. Nagyon érdekes és tanulságos volt elbeszélgetni a Bozsik-programról, a magyar válogatott jelenlegi helyzetéről, a foci edzések lebonyolításáról, az azt követő taktikai megbeszélésekről, és mindezeket attól hallani, aki egykor profi labdarúgó volt például a Vasas, majd a Budapesti Honvéd színeiben. Felejthetetlen élmény volt kérdezni azt, aki edzőként nagyszerű sikereket ért el a Vasas, majd a Zalaegerszeg csapatával, akivel a Manchester Unitedet is legyőzte. Jó volt kérdezni azt, aki szövetségi kapitányként a magyar foci nagyjait edzette, mint például Király Gábor, Lőw Zsolt, Dárdai Pál, Gera Zoltán, Torghelle Sándor, Juhász Roland, és aki most az M4 Sport szakkommentátora.
Természetesen felelevenítettük az „évszázad mérkőzését”, amikor Puskásék és Bozsikék 6–3-ra legyőzték az angolokat a Wembley Stadionban, ahol az ötödik gólt Bozsik Cucu szerezte.
Másnap korán reggel indulva átszeltük a Mezőséget, majd a Maros völgyén haladva megérkeztünk Csíkszeredába. Innen mindössze fél óra volt az út Tusnádfürdőig. Ez az idő is kedves beszélgetéssel telt, igaz, a 30 percből 28 percet fociról beszéltünk, és 2 percet egyéb dolgokról. Tusványoson a Buzánszky Sportteraszon öröm volt találkozni Hornyák Zsolttal, a Puskás Akadémia edzőjével, ifjú Buzánszky Jenővel, Szöllősi György magyar sportújságíróval, valamint a magyar sportélet kiemelkedő személyiségeivel.
A hivatalos programok után azzal a közös megegyezéssel köszöntünk el Bozsik Pétertől, hogy hamarosan ismét eljön hozzánk, Szamosújvárra.
Felszegi Imre
