0
0
Hétfőn este, a beharangozott időpontban közvetítették a Téka Alapítvány Facebook oldalán a Művész?beugró legújabb epizódját, melynek meghívottja a kárpátaljai Shrek Tímea írónő volt. Az írónőt Márton Evelin magyar író és rádiós szerkesztő kérdezte.
Márton Evelin: Hogyan jellemeznéd magad, ha mindössze pár perced lenne arra, hogy összefoglalt ki Shrek Timea? Honnan jött merre halad?
Shrek Tímea: Ha egy – két évvel ezelőtt, vagy akár néhány hónapja tetted volna fel ezt a kérdést talán a sorrend sokkalta másabb lett volna, de két hónappal ezelőtt megváltozott az életem, megváltozott a gondolkodásmódom hiszen édesanya lettem. Számomra épp ez a legfontosabb az életemben, hogy elsősorban anya vagyok utána pedagógus, ember és író. Mivel szeretek itthon élni nem hagytam el a szülőföldemet, ezért azt mondom, hogy valamilyen szinten hazafi is. Merre haladok? Szerintem csak a Jóisten tudja, s amit ő kirendelt számomra én szeretnénk azon az úton járni.
M.E. Kamaszkorodban hogyan képzelted el a jövődet? Milyen álmok hajtottak és azokból mit sikerült megvalósítanod?
S.T. Fiatal koromban rengeteg álmom volt, sok mindent szerettem volna lenni, orvostól kezdve tűzoltón keresztül rendőrig, minden. Aztán ilyen 14 – 15 évesen eldöntöttem, hogy én újságíró leszek. Ungváron lett is volna rá lehetőségem a középiskola befejezése után ilyen szakirányra tanulni, de szüleim nem engedték számomra azt, hogy nyolcvan kilométerre a várostól a szülővárosomtól legyek, így Beregszászban nyertem felvételét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, s ahogy a szüleim mondták, hogy ha magyar szakos diplomám lesz akkor akár újságíró is lehetek, bármilyen állást, amit az lefed elvállalhatok és így jelentkeztem, így adtam be a felvételi kérelmemet és valahol ez az álom teljesült hiszen, ha nem is újságírással foglalkozom, de azért írok novellákat, kisprózákat néha verseket is. Én azt mondom, hogy az én gyerekkori álmom, a legnagyobb álmom teljesült.
M.E. Milyen viszony fűz szülőföld, otthon, haza fogalmához és tényéhez? Gondoltál e arra életed különböző szakaszaiban, hogy elhagyd Kárpátalját és határain túl keresd a könnyebb megélhetést? Egy a litera.hu-nak adott interjúban a következőképpen fogalmazol ennek kapcsán: „hazudnék, ha azt állítanám, hogy az én fejemben nem fordult meg a kivándorlás gondolata, de mára lassan elérjük azt az irodalmi színvonalat, amelyből, ha kilépnénk vagy másutt próbálnánk meg folytatni nagyot lépnénk hátrafelé és mindig csak arra.”
S.T. Számomra nagyon fontos a haza. Nagyon fontos a föld, ahol születtem, nagyon fontos a város, ahol felnőttem hiszen Beregszász nekem az otthonomat jelenti. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az én fejemben nem fordult meg az elköltözés, a kivándorlás gondolata pláne úgy, hogy a környezetemben lévő ismerősök, barátok mindannyian vagy külföldön vállalnak munkát, vagy családostól elköltöztek a jobb megélhetés reményében. Én úgy gondolom, hogy sem Magyarországon, sem Németországban, sem Angliában nem fonják kolbászból a kerítést és aki meg akar élni az meg tud itthon is. Igaz lehet kétszer annyi munkát kell vállalnunk. Lehet, hogy háromszor annyi terhet ad ránk a Jóisten, de ha megkérdeznek bárkit azt mondják, hogy egy kárpátaljai mindenhol feltalálja magát és a jég hátán is megél.
Többször voltam külföldön volt, hogy több hétig is, de amikor hazafelé jöttünk és átléptük az országhatárt bennem akkora öröm halmozódott fel, hogy végre itthon vagyok, hogy a szavakban nem lehet elmondani. Akkor értettem meg, talán először, amikor majdnem két hétig tartózkodtam Magyarországon, hogy mi is az a haza, az otthon, a honvágy mit is jelent az valójában amikor erről az útról hazatértem. Eszembe jutott egy történet, egy esemény, amit édesanyámmal éltem át. Édesanyám Tiszabökönyben született, Ugocsa vidéken s nagyon sokáig nem tért vissza szülőfalujába. Egyszer pedig elmentünk temetőlátogatásra és édesanyám egy kis utcát keresett és a Tisza partot. Meg is találtuk ezt a kis utcát és a Tisza partot, viszont harminc év távlatából az már nem ugyanaz volt, de édesanyám akkor is elégedett volt mert azt mondta, hogy a Föld ugyanaz. Hát ilyen érzés itthon lenni, nem is akarok elmenni innen. Én itt tudom elképzelni a jövőmet, itt próbálom meg majd a gyermekem vagy gyermekeim jövőjét is felépíteni amennyire csak lehet. Jelen helyzetben a kisebbségi lét igen nehéz Kárpátalján viszont én azt mondom, hogy az őseink sokkal nehezebb időket éltek át. Most nem hurcolnak el senkit munkatáborokba, nem hurcolnak el lágerekbe, nincs emberirtás, lehetőségeink megvannak és a lehetőségeinkhez mérten kell élnünk, dolgoznunk és ameddig csak lehet azért harcolnunk, hogy a jogainkat ne fosszák meg tőlünk és ne csorbuljanak a lehetőségeink.
M.E. Írásaidra a szókimondás, szikárság jellemző, ugyanakkor szinte szociográfiai pontossággal ábrázolod a szereplők életét, helyzetét. Miből inspirálódsz? Milyen célok vezetnek, ha van ilyen? Egy – egy novella vagy elbeszélés megírásakor?
S.T. 2019-ben jelent meg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában az első novelláskötetem Halott föld ez címmel. Legfőképpen az első fejezetben, az első részben ugye az iskolában szerzett élményeim, tapasztalataim olvashatóak. Igazából ugye az íróember fantáziája mindig mozog, tehát ezek nem egy – egy megtörtént esemény, hanem több kisebb történet összegyúrva. Számomra a legnagyobb inspirációk a gyerekek voltak. Nagyon sok olyan tanuló volt, akiknek az élete az megragad bennem. Szerettem volna segíteni, s ha már segíteni nem tudtam akkor legalább szerettem volna megírni ezeket, hogyha valaki más esetleg ilyen helyzetbe kerül, esetleg ismer valakit, aki ilyen helyzetekbe kerül akkor legalább ők próbáljanak meg segíteni ezeken a gyermekeken.
M.E Tanárként milyen eszközökkel, módszerekkel sikerül közel hoznod magadhoz, a magyar nyelvhez és irodalomhoz a diákjaidat? Hogyan tudja egy pedagógus, jelen esetben te ledolgozni az esetleges kudarcokat hiszen a tanítás nem mindig sikertörténet?
S.T. Tanárként mindig arra törekedtem, hogy ne csak úgy tekintsenek rám a diákok, mint egy szigorú vaskalapos tanárnőre. Sőt ebben az iskolában nem is lehet így dolgozni, mert mindenképpen fel kellett építeni a bizalmat ezekkel a gyerekekkel, hiszen ők olyan helyről jönnek, ahol minden megengedett. Viszont, ha bíznak valakiben akkor nagyon sok mindent el lehet érni velük. Számomra egy kicsit anyáskodás, egy kicsit barátság építése volt és van mai napig a szemem előtt. Ha édesanyaként vagy legjobb barátként kezdem el a tantárgyat elmagyarázni akkor sokkal nagyobb figyelmet, sokkal nagyobb odafigyelést és akarást tudok ezekből a tanulókból kicsikarni. Harmadikos főiskolás voltam amikor elkezdtem dolgozni az intézményben és a második félévben elmentem az egyik oktatómhoz a főiskolán és megkérdeztem hogyan lehet ezekkel a gyerekekkel foglalkozni? A tanárnő azt mondta, hogy bízd a fantáziájukra, hadd ezeket a gyerekeket kibontakozni. Én akkor természetesen nem is értettem teljesen ezt a tanácsot, de megpróbáltam alkalmazni a mindennapokban. Az igazgatónő és a kollégák is nagy szemekkel néztek rám, hogy mégis mit csinálok órán, miért ülünk lent a földön vagy miért játszunk, vagy miért vittem be homokot az órára, de ezek mind elősegítették azt, hogy a gyerekek nagyon megszeressék az irodalmat, sőt még a magyar nyelvet is. Olyan anyagokat tudtunk velük átvenni, amiket nagyon sok éven keresztül más pedagógusokkal nem. Rendezvényszervezőként is nagyon szerettem a gyerekekkel foglalkozni, hiszen nemcsak magyartanárként dolgoztam az iskolában, hanem az iskola szervező pedagógusa is voltam. Az egyik kedvenc ünnepünk volt a Nemzetközi Roma Nap volt, április 8-án, amikor ugyanis a gyerekek a saját nemzetiségük ünnepét tarthatták meg. Ők nem is tudtak arról, hogy van ilyen, hogy nemzetközi roma nap, s amikor elkezdtük átvenni, megtanulni, megismerkedni a hagyományokkal a, roma népszokásokkal akkor mindezek nagyon tetszettek a gyermekeknek és mai napig ez az egyik legnagyobb ünnep, amit az iskolában szerveznek. Tudják, hogy milyen volt a múltjuk és talán változtatni szeretnének ezen a jelenlegi helyzetükön.
M.E. Tanár és író vagy, emellett édesanya és feleség. Hogyan épül fel egy átlagos napod? Mikor jut idő az írásra, alkotásra és mihez van ehhez szükséged. Készül e újabb köteted, ha igen mikorra várható ennek megjelenése?
S.T. Az, hogy édesanya lettem számomra nem teher, vagy nem egy újabb feladat, hanem összefog sok kis feladatot, amelyek a mindennapi életben már ott voltak. Ahogy a kislányunk egyre nagyobb és okosabb, és kezd önállóbb lenni vagy, hogy már elvan egy darabig a nagyszülőkkel vagy akár a férjemmel, így már nekem is van lehetőségem arra, hogy a számítógép elé üljek és elkezdjek dolgozni. Jelenleg egy mesés köteten dolgozom, aminek a jelenleg a munkacíme Ördögszeg. Valószínűleg ez így is fog maradni, ami a kárpátaljai legendák és mondák alapján íródik. Reméljük, hogy körülbelül egy hónapon belül készen leszek vele s ezt követheti majd a publikálás. Néhány mesét már meg lehet találni a https://helyorseg.ma/ honlapján, itt lehet már olvasgatni szemezgetni belőlük, s reméljük, hogy nem olyan sok idő múlva ez már kézzelfogható is lesz. Emellett még van két kisregény is amin dolgozom, hol elkezdem, hol befejezem. Ezek közül az egyiket mindenképpen szeretném befejezni.
M.E. Végezetül plusz egy kérdés van, egy olyan történet, anekdota, személyes vagy olvasmány élmény, amely azonnal beugrik, ha ezt a településnevet hallod: Szamosújvár?
M.T. Igen anekdota. Szamosújvár. Épp a múltkor készítettél interjút Gergővel, és kérdezte tőlem, hogy jártunk-e már Szamosújváron, és mondtam neki, hogy nem, s mindketten megállapítottuk, hogy hát sajnos nem jártunk mi Szamosújváron. Aztán amikor elkészült az interjú és visszanéztük a Facebookon az idővonalunkat akkor észrevettük, hogy de jártunk Szamosújváron is méghozzá az egyik iskolában előadást is tartottunk. Ezt pont az esküvőnk utáni héten volt, tehát valószínűleg ez a rengeteg ilyen élmény, ami éppen akkor ért minket az valahogy így elfelejtette a helyszíneket, hogy mégis hol voltunk Kolozsváron vagy Bánffyhunyadon és Szamosújváron is. Hát ez egy kicsit vicces, mert Gergő azt nyilatkozta, hogy nem, én meg már azt tudom mondani, hogy igen, de jártunk ott, visszaemlékezve nagyon jó volt az iskola és a környezet és a tanulók is. Bármikor szívesen visszamegyünk arra a vidékre.
Shrek Tímea
Shrek Tímea Beregszászon (Kárpátalja, Ukrajna) született, 1989. augusztus 13-án. A beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar nyelv és irodalom szakán diplomázott, majd 2009-től kezdődően a Beregszászi 7. Számú Általános Iskola szervezőpedagógusa és magyartanára, ahol roma gyermekek tanításával foglalkozik.
2014-től művei rendszeresen megjelennek a kárpátaljai Együtt című irodalmi és művészeti folyóiratban, de ezen kívül több magyarországi és határon túli lapokban (Irodalmi Szemle, Napút, Partium, Somogy, Helikon, Kárpátaljai Hírmondó, Szózat, Holdkatlan stb) is publikált. Egyik legismertebb munkája a 2019-ben megjelent Halott föld ez című novelláskönyv.
RJA
Shrek Tímea írásai elolvashatók a linkekre kattintva
https://irodalmijelen.hu/kulcsszo/szemelynevek/shrek-timea
http://kvit.hu/author/shrektimea/
https://kmtg.hu/tagok/shrek-timea/
http://holdkatlan.hu/index.php/szerzok/499-Shrek%20T%C3%ADmea
Legújabb könyve megrendelhető a Booklineről:
https://bookline.ro/product/home.action?_v=Shrek_Timea_Halott_fold_ez&type=22&id=310188
A teljes interjú megtekinthető az alábbi videóban:
