1
0
A hagyományhoz hűen emlékeztek meg Széken az 1717-es tatárjárásról. Az emlékezetes napon, mely beleívódott a székiek életében, három istentisztelettel (10:00, 12:00 és 16:00), illetve fogadalomtétellel és böjttel tisztelegtek. Az istentiszteleten Sallai Márton lelkipásztor igehirdetésében hálát adott az Istennek, hogy a tatárok nem pusztították el teljesen a lakosságot és a közösség újjászülethetett.
Délután 17:15-től, a harmadik istentisztelet után a község központjában felállított emlékműnél koszorúztak és ünnepi műsorral emlékeztek meg a települést feldúló 1717-es tatárjárásról. Az eseményen jelen volt több megyei elöljáró, többek között Vákár István, megyei tanács alelnök, aki széki mellényben tisztelgett a széki lakosok előtt és Antal Géza, a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető elnöke és megyei tanácsos.
1717. augusztus 24-én a tatárok betörtek a városba (egészen a XIX. századig Széknek városi rangja volt) és „a templomot kirabolták, úrasztali edényeit elvitték; a nép a kajáni gát felé szaladt, itt többeket levágtak s nagy részét, mintegy 600-at, köztük nőket, gyermekeket, férfiakat elraboltak s magukkal vitték Máramarosba, a honnan egy része mintegy két heti rabság után megszabadult.”[1]. 1717-ben a tatárok mellett a pestis is pusztította a település lakosságát. Igó György, szerint (aki 1719-ben lett lelkész Széken) a két pusztítást alig 100 ember élte túl.
Nemsokkal az 1717-es tatárdúlás után a helyiek fogadalmat tettek, hogy minden évben Bertalan napján (augusztus 24) böjttel és napi három istentisztelettel emlékeznek meg az ominózus eseményről. Egy idő után, megfelejtkeztek a fogadalomról és nem tartották a Bertalan napot. 1758-ban a közösséget újra tatárdúlás veszélye fenyegette, ezért megújították a fogadalmat. Azóta, legnehezebb időkben is (pl. kommunista rendszer) betartják a fogadalmat, így böjttel és napi három istentisztelettel tisztelegnek.
A fogadalomról a következőket írja egy korabeli jegyzet: „„E városnak, mint az egész hazának is sok bűneiért a szent Isten a dühös pogány tatárral pusztító, rablás alá bocsátotta volt mások felett példásabb ítéletével ezt a bűnös helységet, melyből, midőn a kegyelmes Isten sokakat visszahozott, megszabadított, meggondolkozván azok a Jámborok, hogy Istenhez a szabaditásért háládatosságakat megmutassák, és megharagudott orczáját engesztelhessék ő Felségének, az egész város és eklézsia megegyezett akaratból fogadást töttenek vala, hogy azt a napot, mely Birtalan nevére íratik a Kalendáriumban, fiúról fiúra, nemzetségről nemzetségre poenitentia tartásra szentelik, böjttel és háromszori isteni szolgálattal az Istent engesztelik. De jaj, csakhamar elfelejtkezének fogadásokról, elhagyák a megírt napi Poenitentia fentartását, mintha nem is lött volna. Midőn azért írnának 1758-ba és esmét oly dühös tatártól való félelem rémitené országunkat és bűnös Helységünket, újólag felindította Isten némely Istenfélő keresztények által az egész várost és gyülekezetet az elaludt fogadásnak felállitására, a minthogy noha ez ez a gondolat a megírt Birtalan napja után jutott eszünkben, még is mind az által az említett 1758-dik Esztendőben egy bizonyos úrnapján a böjttel és háromszori Isteni tisztelettel való Poenitentiát Isten segedelméből elkezdettük, véghez is vittük, fogadván Isten előtt való buzgó esedezésünk között, hogy ennek utána continuis semper temporibus, mig Isten köztünk lakozik, a megírt Birtalan napját a megírt isteni tiszteletnek rendivel buzgóságosan megtartjuk és hogy mindvégiglen megtartassék az ezután következendőknek is buzgó indulattal átaladjuk, ha az Istennek bosszúálló Ítéletet eltávoztatni akarják. Mely, hogy igy mennyen véghez, jó Istenünknek kegyelmes segedelmét alázatos szívvel kérjük. Nomine communi in consistorio Ecclae Reformatae székiensis Extradi per Jurat. Cittis notarium Anno curente 1759 Die 4-ta mensis Februarii. Stephanum Győri.”[2]
Riti József Attila
[1] KÁDÁR JÓZSEF: Szolnok-Dobokavármegye monographiája, Demeter és Kiss Könyvnyomda, Dés, 1901, 408. o
[2] UO
Több kép megtekinthető Antal Géza facebook oldalán:
