0
0
A dalauzi a szamosújvári örmények kedvenc csemegéje volt, ezért a szilveszteri ünnepi asztalról sem hiányozhatott, sőt hagyománnyá vált a szilveszteri dalauzi készítés.
Az édességnek számos receptje ismert, kettőt közzé is teszünk olvasóinknak: a Molnár Annamáriáét, illetve Szongoth Kristófét (Szamosújvár egykori krónikása), amit Szamosújvár szabad királyi város monográfiája, IV. kötetében közölt.
Dalauzi (Molnár Annamária változata)
Hozzávalók:
1 mérték méz
4 mérték dió
Ha csészét használunk 1 méz,4 dió
Elkészítés:
Késsel minél kisebbre feldaraboljuk a diót. A mézet lábosba tesszük, pergeljük amíg kezd enyhén barnulni, majd beletesszük a diót, jól átforgatjuk majd kis halmokat csinálunk vizes lapítóra (hogy ne ragadjon oda), majd vizes kézzel kissé megformázzuk. Ha kihült, tányérra tesszük, vagy egyenként be lehet csomagolni celofánba, megkötni és jó ajándék lehet.
Molnár Annamária
***
Dáláuzi (Szongoth Kristóf változata)
„Pörkölt forró mézbe kevés reszelt narancshéjat és tisztított diót, melynek czikkei 2—3 részre vannak aprózva, tesznek. Némelyek mákot is kevernek a dáláuziba. A forró keveréket ostyaaljra öntik, azután formát adnak neki; néha még czukorkákkal is díszítik. Újévi csemege.
A jó dáláuzit így készítik:
Tegyünk fél liter mézet láng-tűzre pergelődni. Miután a méz keverés közben sötét-barnára pergelődik, akkor nem lesz a dáláuzi kemény, tegyünk bele egy tenyérnyi, héjától megtisztított, de meg nem tört dióbelet és két deczi mákmagot, melyet, előbb szárazon kávépergelőben kevéssé megpergettünk (sokan mák nélkül is csinálják; azért jó a dáláuzi). Kavarjuk ezeket jól össze és gyorsan kezeljük, hogy meghűlvén meg ne keményedjék. Egy lapítódeszkát vizezzünk be és rakjuk ki arra a dáláuzit tetszés szerint nagy vagy kisebb csomókba. E csomócskák tetejét hintsük be tarka borsóczukorral, közepébe felül szúrjunk egy piros czukros mandulát (ez a czifrázat el is maradhat). A csomókat vizes kézzel nyomjuk össze és adjunk azoknak kerek, négyszögű vagy más alakot, aztán hagyjuk hülni.
Fogyasztás előtt belőle annyit aprítunk, mennyi szükséges. Mivel hűlés után nagyon megkeményedik, felaprózáskor kést és kalapácst használunk: kalapáccsal ütünk a kés fokára.” (A recept megjelent Szamosújvár szabad királyi város monográfiája, IV. kötetének 85. és 86. oldalain, 1903-ban).
A dalauzihoz egy újévi kis versike és egy dal is kapcsolódik:
Dáláuzi, dáláuzi
„Dáláuzi, dáláuzi!
Édes vagy te mindig nekünk;
De evvel mit csinálsz?
A szánkat csalód . . .
Oh ember tehát az Istent kérjed,
Hogy adjon Az neked
Szent kegyelmében mézet,
Hogy éved legyen édes.
Számba ne vegyed a keserűséget,
S ne fájlald a szomorúságot;
Hanem Isten kedvéért
Szívesen eltűrjed azt.
(a versike megjelent Szamosújvár szabad királyi város monográfiája, IV. kötetének 151. oldalán, 1903-ban)
Dal a dalauziról
Dáláuzi, dáláuzi,
Mindig édes vagy te nekünk;
De aztán evvel mit csinálsz?
Csalogatod szájainkat.
Mert száinknak édességet
Adsz valami kis kellemet;
De üres reményt nyujtsz, hogy az
Evünket édessé teszed.
Megédesíted száinkat,
,De nem lel’ismeretünket;
Mert mézet eszünk mi benned,
Szivünk azért mégsem édes.
Vajha te velünk azt tennéd,
Hogy szív-édességet adnál;
Szomorúkat örvendítnéd,
Mézeddel édesítenéd
De ezt tenni képes nem vagy,
Mert te csak dió és méz vagy;
Szokásod szerint édesitsz
S sok embernek nyújtasz tápot.
Szájjal kellemesen eszünk,
De könnyekkel azt vegyítjük,
Midőn nem vagyunk nyugodtak,
Hanem bánt a belső keserv.
Midőn a világ marczangol
S ezerféleképen kínoz;
Egyiket nagy szegénységgel,
A másikat szégyenfolttal.
Egyiknek szomorúságot,
Másiknak nagy fájdalmat hoz,
Egyikünket gonosz ellen
Kezébe ad áldozatul.
Az évet dáláuzival
Sokan elkezdik örömmel;
De azt keserűséggel és
Szomorúsággal végzik be.
Mert eljött az irigylő sors
S hozott az embereknek nagy
Szerencsétlenséget s tőlük
Elvett minden szép örömet.
Azért ember! Istent kérjed,
Hogy Az adjon neked mézet,
Tegye évedet kegyelme
Kellemteljes- és édessé.
Számba ne vedd a keservet
S ne fájlaljad a szomort, bajt;
Hanem jó Isten kedvéért
Tűrd, viseld el te szívesen.
(a versike megjelent Szamosújvár szabad királyi város monográfiája, III. (256. oldal) és IV. (378. oldal) kötetében 1901 és 1903-ban)
