0
0
A Bertalan napi megemlékezést még a történelem legsötétebb éveiben megtartották, legyen az háború, kommunizmus vagy világjárvány. Nem történt ez másként idén sem, amikor hagyományos módon, három istentisztelettel, fogadalomtétellel és koszorúzással emlékeztek az 1717-es tatárjárásra.
A hálaadó istentiszteletek sora reggel 10:00 órakor kezdődött, a második istentiszteletet 11:00 órától szervezték, a harmadikat pedig 16:00 órától. A megemlékezésen Sallai Márton helybéli lelkipásztor felolvasta a történetet, majd pedig hálát adott az Istennek, hogy a tatárok nem pusztították el teljesen a lakosságot és a közösség újjászülethetett.
Délután, a megszokott módon, 17:15-től, a harmadik istentisztelet után a község központjában felállított emlékműnél koszorúztak és ünnepi műsorral emlékeztek meg a települést feldúló 1717-es tatárjárásról. Az eseményen jelen voltak és lerótták kegyeletüket a helybéli és megyei elöljárók, többek között Vákár István, Kolozs megye tanácsának alelnöke és Rés Éva Kolozs-megyei tanácsos.
A helybéliek kicsitől nagyig, népviseletbe öltözve vesznek részt a megemlékezésen, hűen tükrözve elődjeik hagyományait. Mivel a Bertalan-napi megemlékezés egy gyászünnep ezért hagyományos módon elmarad a tánc, de arra hivatkozva, hogy idén nem lesz őszi vásár, a széken lakó Michel Van Langeveld, a Csípkeszeg Alapítvény elnöke táncházat szervezett a Fonó és Táncház Múzeumban, mely minden nap nyitva tart. A résztvevők számára a talpalávalót Pali Marci (hegedűs), Sipos Márton (kontra) és prof. Dr. Lakatos Nélu (bőgős) húzták. Az öröm és a tánc ünnepe a széki őszi vásár volt, amit az elmúlt két évben a járvány miatt nem szerveztek meg.
Az EKE – Kolozsvár 1891 buszos kirándulást szervezett Székre, az érdeklődök számára, akik gyarapították a Bertalan-napi megemlékezés résztvevőit.
Az 1717-es tatárjárás
1717. augusztus 24-én a tatárok betörtek a városba (egészen a XIX. századig Széknek városi rangja volt) és „a templomot kirabolták, úrasztali edényeit elvitték; a nép a kajáni gát felé szaladt, itt többeket levágtak s nagy részét, mintegy 600-at, köztük nőket, gyermekeket, férfiakat elraboltak s magukkal vitték Máramarosba, a honnan egy része mintegy két heti rabság után megszabadult.”[1]. 1717-ben a tatárok mellett a pestis is pusztította a település lakosságát. Igó György, szerint (aki 1719-ben lett lelkész Széken) a két pusztítást alig 100 ember élte túl.
Nemsokkal az 1717-es tatárdúlás után a helyiek fogadalmat tettek, hogy minden évben Bertalan napján (augusztus 24) böjttel és napi három istentisztelettel emlékeznek meg az ominózus eseményről. Egy idő után, megfelejtkeztek a fogadalomról és nem tartották a Bertalan napot. 1758-ban a közösséget újra tatárdúlás veszélye fenyegette, ezért megújították a fogadalmat. Azóta, legnehezebb időkben is (pl. kommunista rendszer) betartják a fogadalmat, így böjttel és napi három istentisztelettel tisztelegnek.
A teljes történetért kattintson a linkre:
RJA
A borítókép archív felvétel, Serár Szabolcs fotója
