0
0
Volt egyszer, hol nem, volt egyszer egy ember. Annak az embernek volt három fia és egy bakkecskéje.
Az ember a bakkecskét születése napjára kapta ajándékba, ezért nagyon szerette, kényeztette, simogatta. A három fiát sokat szidta, de a bakkecskét soha.
Egyik nap az ember megkérte a három fiát, hogy a bakkecskét vigyék ki a legelőre. Lelkükre kötötte, hogy csak akkor jöjjenek haza, amikor a kecske degeszre tömi magát. A fiúk megfogadták.
A bakkecske annak rendje-módja szerint naphosszat legelt, forrásvizet ivott. A fiúk úgy gondolták, haza lehetne már indulni. Meg akartak bizonyosodni arról, hogy a bakkecske jól lakott-e, ezért kedvesen megkérdezték:
- Ettél-e, ittál-e, édes kecském?
- Úgy jól laktam, mint a duda, még egy fűszál sem fér belém.
A fiúk elhitték a kecske beszédét, szépen hazaballagtak. A kapuban az ember már várta őket.
- No, fiaim, szót fogadtatok-e nekem? Vajon evett-e, ivott-e eleget a drága bakkecském?
- Persze, degeszre tömte magát, válaszolták a fiúk
Ám az ember nem hitt a fiainak. Odament a bakkecskéhez és megkérdezte tőle:
- Ettél-e, ittál-e, édes kecském?
A mihaszna kecske böfögött egyet, aztán nagy mekegéssel panaszkodni kezdett:
- Seeeee nem eeeeettem, seeeee nem iiiiittam, étlen, szooooomjan majd meeeeeg haaaaaltam!
Az ember nagyon megharagudott, fiait hazugnak nevezte, vacsorát sem adott nekik.
Másnap reggel maga az ember vitte ki a legelőre a bakkecskét. Arra gondolt, hogy majd ő megmutatja fiainak, hogyan kell kecskét legeltetni.
A bakkecske egész nap evett, ivott. Este az ember megkérdezte tőle:
- Ettél-e, ittál-e, édes kecském?
- Úgy jól laktam, mint a duda, egy szál fű sem fér belém.
Az ember nagyon boldog volt, hazakísérte a kecskét. A fiai be akarták bizonyítani, hogy a bakkecske nem becsületes, ezért hangos szóval, apjuk hallatára megkérdezték:
- Ettél-e, ittál-e, apánk kecskéje?
És, ekkor jött a nagy meglepetés! Ugyanis, a mihaszna kecske ezt felelte remegő mekegéssel:
- Seeeee nem eeeeettem, seeee nem iiiiiittam, étlen, szooooomjan majd meeeeeg haaaaaltam!
Amikor az ember meghallotta ezt a szemenszedett hazugságot, nagyon felmérgelődött. Elővett egy kötelet, drága bakkecskéjét egy létrához kötözte, zsebéből előkotorta az éles kacort és nekiment, hogy a kecskét megnyúzza.
A bakkecske szörnyen megijedt. Szabadon maradt hátsó lábaival kalimpálni kezdett. Egy ügyesen irányított rúgással kiverte a kacort az ember kezéből, a másik rúgással az ember fejét találta el. Az ember beleesett a pócsba. Míg a sárból kikászálódott, a kecske valahogyan kioldotta kötelékeit, leugrott a létráról és, uccu neki! sebesen elszaladt.
Addig szaladt ina szakadtából,, míg egy sűrű erdőbe ért. Ott megállt és körülnézett. Hova bújhatna el? Találnia kell egy menhelyet, ahol gazdája nem találhat rá. Ekkor egy nagy fa tövében egy picike házikót vett észre. ”No, ez a házikó épp jó lesz nekem!” gondolta és máris kinyitotta a parányi ajtócskát. Odabent senki sem volt. Az egyik sarokban szép murkok sorakoztak, a másikban saláták, az asztalon retek. ”Óóóó, hisz ez a nyuszi háza!”- mekegett fel örömmel a bakkecske.”Ide beköltözöm, a nyuszikát megijesztem, elkergetem. A ház az enyém lesz. Vígan élem majd itt a világom.”- gondolta mekegve a bakkecske és leheveredett a kanapéra.
A nyuszika az erdei forrásnál volt. Kancsóját megtöltötte friss hideg vizzel. Ugrabugrálva indult haza. De a háza előtt megtorpant. Gyenge fényt látott kiszűrődni az ablakocskán. Hüha, ennek a fele sem tréfa! Valaki idegen van a házban! Ő soha nem felejti égve a villanyt!
Óvatosan, lábujjhegyen az ajtóhoz lépett, csendesen, remegve bekopogott és megkérdezte:
- Ki van itt, mi van itt az én házikómban?
A bakkecske meghallotta a nyuszi makogását. Mérgesen rámekegett:
- Éééén vagyok, béééén vagyok, a BAKKECSKEEEE! Dubi-dubi láááábammal, döfi-döfi szaaaarvammal. Bééé ne gyere, ha az életed kedves!!!!
A nyuszika annyira megijedt, hogy elejtette a kancsót, elugrott az ajtótól és szélsebesen eliramodott.
Amint rohant a sűrűben, szembetalálkozott a rókával.
- Hova szaladsz, nyuszi koma?
- Ne is kérdezd, róka koma! Valaki bement a házamba, én nem tudok kizavarni.
- Ne keseredj, nyuszi koma! Gyere, visszamegyünk hozzád. Én kizavarom azt az idegent.
Elöl ment a róka, utána reszketett a nyuszika. A róka bátran kopogott a nyuszi ajtaján:
- Ki van itt, mi van itt a nyulam-bulam házában?
A bakkecske még mérgesebben kikiabált:
- Éééén vagyok, béééén vagyok, a BAKKECSKEEEE! Dubi-dubi láááábammal, döfi-döfi szaaaarvammal. Bééé ne gyere, ha az életed kedves!!!!
A róka annyira megijedt, hogy majd lenyelte hosszú lompos farkát. Uzsgyi, elszaladt. Most már ketten szaladtak. Elöl a róka lobogó farokkal, utána a nyuszi remegő fülekkel.
Amint így szaladtak, találkoztak a farkassal.
- Hova szaladtok ennyire, róka koma?
- Jaj, jaj, ne is kérdezd, farkas koma!Valaki bement a nyulambulam házába és nem tudjuk kizavarni.
- Én erősebb vagyok nálatok, dicsekedett a farkas. Majd én kizavarom azt a fránya betolakodót. Gyertek utánam!
Elöl ment büszkén a farkas, utána farkát hobogtatva a róka, a sor végén reszketve, makogva a nyuszi. Megérkeztek a nyuszi házikójához. A farkas bátran bekopogott és hangosan megkérdezte:
- Ki van itt, mi van itt a nyulambulam házában?
Erre a bakkecske annyira dühös lett, hogy toporzékolni kezdett, nagyokat fújt, dubogtatott és ordÍtva mekegte:
- Éééén vagyok, béééén vagyok, a BAKKECSKEEEE! Dubi-dubi láááábammal, döfi-döfi szarvammal. Bééé ne gyere, ha az életed kedves!!!!
Na, csak ennyi kellett a bölcsködő farkasnak! Nagy ugrással elrugaszkodott és szélsebesen elrohant. Hátra sem nézett. Utána trappolt lompos farkával a róka, mögöttük reszketve, magogva szaladt a nyuszi.
Hát, amint így rohantak, szembe jött velük egy nagy medve. Amikor meglátta a rohanó sort, -elöl farkas, utána róka, végül a nyuszi, – hangosan nevetni kezdett. Megkérdezte a farkastól:
- Hova szaladtok, farkas koma?
- Jaaaj, ne is kérdezd, róka koma! Egy szörnyeteg belöltözött a nyuszi házába. Ordít, dübörög, remeg a hangja haragjában. Nagyon félünk tőle. Nem tudjuk kizavarni onnan.
A medve két lábra ágaskodott, mellét felduzzasztotta, aztán bölcsködve mondta:
- No, én az összeseteknél erősebb és bátrabb vagyok. Gyertek, majd én kizavarom a szörnyeteget.
Elöl ment brummogva a hatalmas medve, utána reszketve üvöltözve a farkas, aztán lobogó farokkal a róka, a sor végén makogva remegett a nyuszi.
A különleges sor a nyuszi házikójához érkezett. A farkas, róka, nyuszika elbújtak egy bokorba, onnan lesték, mit csinál a medve. A hatalmas medve bekopogott az ajtón és illedelmesen morogva megkérdezte:
- Ki van itt, mi van itt a nyulambulam házában?
Amikor meghallotta a haragos bakkecske, mérgében akkorákat dobbantott, hogy mozogtak a házikó cserepei, úgy üvöltözött mekegve, hogy recsegett tőle a padló:
- Éééén vagyok, béééén vagyok, a BAKKECSKEEEE! Dubi-dubi láááábammal, döfi-
döfi szaaaarvammal! Bééé ne gyere, ha az életed kedves!!!!
Közben döfködött, fújt, dubogtatott, füleivel csapkodott, köpködött, rúgkapált, hogy csak úgy rezgett bele a ház.
Látnotok kellett volna a hatalmas, addig bölcsködő medvét! Annyira megijedt, hogy hanyatt esett. Átgurult egy hasábrakáson, átugrott a kerítésen, aztán, uzsgyi!!! be az erdőbe. A farkas, róka, nyuszi is követték megrémült barátjukat.
Már az erdő sűrűjében szaladt a nem mindennapi sor, amikor elébük toppant egy aprócska süni. Nagy szemeket meresztett, mikor meglátta az állatsort, hisz eddig ő még nem látott hasonlót.
- Hova szaladtok, medve koma? –szólította meg a medvét.
- Jaaaj, ne is kérdezd, sünike. Egy rettenetes szörnyeteg költözött be a nyuszi házába.
Nagyon félünk tőle. Elmenekülünk az erdő másik fertájába. Gyere te is velünk!
- Én nem megyek sehova. Itt van a lakásom, a családom. Ám, én is elmegyek a nyuszi házához. Hátha sikerül kizavarnom azt a szörnyeteget.
Lett erre nagy nevetgélés, csúfolódás.
- Ugyan, ugyan, miket beszélszt, te pöttömke??? Hiszen nekünk, a nagyoknak, erőseknek sem sikerült.
- Mégis. Egy próbát megér. Gyertek velem a nyuszi házához.
Az állatok beleegyeztek. Elindultak valamennyien: elöl a süni, követte a medve brummogva, a farkas reszkető üvöltéssel, a róka lobogó farokkal végül, a sor végén remegve makogott a nyuszi.
A házhoz érve, a a reszkető állatok bebújtak a bokorba. A sünike az ejtó elé gurult. Ott szép finoman bekopogott és csendesen megkérdezte:
- Ki van itt, mi van itt a nyulambulam házában?
A bakkecske most már tombolt , fröcskölt, csapkodott, ablakokat tört be és üvöltötte:
- Éééén vagyok, béééén vagyok, a BAKKECSKEEEE! Dubi-dubi láááábammal, döfi-döfi szaaaarvammal. Bééé ne gyere, ha az életed kedves!!!!
A bokorba bújt állatok reszketésétől mind lehulltak a levelek.
De a sünike nem ijedt meg. Összegömbölyödött, nekigurult az ajtónak. Az ajtó a sok csapkodás miatt könnyen kinyilt. A süni tovább gurult. Gurult, gurult, gurult, míg a toporzékoló bakkecskéig ért. A bakkecske nem tudta elképzelni, mi lehet ez a guruló tüskegombolyak. Ámulatában abbahagyta a hisztizést, ugrálást, sziszegést, köpködést. A süni ekkor megbátorodott. A bakkecskét a sarokba szorította, majd nekifeszítette hegyes tüskéit . A tüskék mind jobban szúrták a bakkecskét, a sün mindinkább nyomult neki. Addig-addig szúrta, míg a bakkecske nem bírta a fájdalmat. Nagyot lendült , szarvával kinyitotta az ajtót és teljes gőzzel elnyargalt. Többet sohasem tért vissza, nem zavarta az állatokat.
Vasárnap délben a sünike nagy lakomát csapott. Meghívott minden állatot. A háza előtti tisztásra terítette meg a hosszú asztalt. A meglepetés egy hatalmas gyümölcstorta volt. Mindenkinek jutott egy szelet.
No, találjátok ki, melyik állatt ült a legszebb széken? Ki kapta a legnagyobb tortaszeletet?
Természetesen, a SÜNIKE, mert ő zavarta el a nyuszi házikójábol a bakkecskét.
Itt a vége, estére legyenek a ti vendégeitek. Ne felejtsetek el a süninek gilisztákat hozni!
Major Melinda
Rajzok: Major Melinda
