0
0
Kedd este a Téka Alapítvány konferenciatermében, a 27. Őszi Fesztivál keretén belül Bíró Jocó lovasíjász mongóliai kalandjairól és terveiről tartott előadást. A beszélgetés elején elmondta, hogy már a tavalyi kazahsztáni megmérettetés után megszületett a döntés, hogy két székely társával induljanak a mongolóiai lovasíjászversenyen, ám az odáig vezető út és a szervezés már önmagában komoly próbatételnek bizonyult, hiszen a mongol szervezési mentalitás jegyében heteket vártak egy-egy e-mail válaszra, majd a rendezvény dátumát kéthetes határidővel előrehozták, ami a repülőjegy-vásárlást is bonyolulttá tette.
Az érkezés utáni edzőtáborban is folytatódott a káosz. Bár pénzért vehettek részt a felkészítésben, ahol a helyi lovakhoz kellett szokniuk, a programok szervezetlenek voltak. Egy teljes délelőtti, vadászfegyver bemutatókat, különböző ostortípusok demonstrációját és kulináris kóstolókat tartalmazó bemutatót mindössze 20 percbe sűrítettek, hogy tartani tudják a 12 órás ebédidőt. A lovakkal is akadtak problémák, hiszen 14 emberre 12 ló jutott, kettőre pedig aznap került először nyereg. Biró Jocó inkább lemondott a lovaglásról, átadva a lehetőségét társának, és autóból kísérte a túrát, egy ideig, míg az egyik vendég le nem esett az egyik lóról így Jocó is nyeregbe ülhetett. Ugyanazon a napon kimaradt egy kötelezőnek szánt, gyenge minőségű promo film forgatásából, amelyhez minden versenyző részvételét elvárták volna.
A megmérettetés egy négy napos, 11 ország részvételével zajló nemzetközi lovasíjász verseny volt, ahol a 100 méteres pályahosszon négy különböző stílusban kellett bizonyítani, a kör és négyzet alakú céloktól a mozgó labdákig. Bíró Jocó, aki a magyar stílusban érzi magát a legotthonosabban, Rómeó társával együtt képviselték Romániát. Bár az összetett versenyt a házigazdák, a mongolok nyerték, Jocóék kiemelkedő eredményt értek el.
Mongólia élményét a lovasíjász két részre bontotta: a természeti szépségekre és az emberi tényezőre. A puszta tájai minden várakozást felülmúltak, ám az emberi viszonyulás nagy csalódás volt. A főváros, Ulánbátor, egy posztkommunista építészeti stílusú, télen a szénfűtés miatt hatalmas szmoggal küzdő város, ahol a szegény-gazdag réteg elkülönülése szembetűnő. Felhőkarcolók épülnek a dúsgazdagoknak, miközben a középréteg hiányzik, a fiatalok pedig Dél-Koreába és Kínába vándorolnak ki. Különösen megrázó volt a helyi temetői kultúra, ahol a halottat visszaadják a természetnek, ezért a sírokat nem gondozzák, és nem ritka a felszínen talált emberi koponya sem.
A mongóliai utazás újabb kalandokat hozott. Hajnalban, a fővárost elhagyva, a rossz utakon a mikrobusz dupla defektet kapott, ami öt és fél órás várakozást jelentett a puszta közepén. A legviccesebb történet a sörkeresés volt egy távoli kisboltban. A boltos először tagadott mindent, de a Google Lens fordítója segítségével jöttek rá, hogy a cirill betűs doboz mégis sört rejt. Miután megvették az utolsó hármat, és fogyasztani kezdték, a boltos feloldódott, előkerített még négyet, székeket hozott, sőt, még a Wi-Fi jelszavát is megadta – igazolva, hogy az alkohol valóban képes összekötni az embereket.
Bár Mongóliát egy időre kipipálta, Biró Jocó sportolói ambíciója töretlen. A következő nagy cél a jövőre Kirgizisztánban megrendezendő Nomád Olimpia. Ehhez azonban sikeresen kell szerepelnie a nemzeti selejtezőn, hiszen a fiatal generáció egyre komolyabban veszi a sportot. Jocó kiemelte, hogy a nevezési díjat és az edzőtábor költségét a Lovas Szövetség fedezte, ám a repülőjegyek és az utazás többi költségét magánszponzorok segítségével tudták előteremteni. A mongóliai út minden nehézsége ellenére felejthetetlen élmény volt, amely megerősítette a lovasíjászt abban, hogy nemcsak sportolóként, de utazóként is az egyedi, különleges élményeket keresi.
Riti József Attila
