0
0
Egyszer volt, hol nem volt, lakott valahol Válaszúton egy szép kicsi leányka, Zsófika .
Egyik tavaszi napon Zsófika kapott a mamájától egy cicakölyköt. Pár hetes cicuka volt, szőre éjfekete, csak a négy lába végződött fehér zoknicskákban. Zsófi és a cica már az első találkozáskor megszerették egymást. ”Cili, Cili, Cilike”, simogatta naphosszat a cicukát Zsófi. Cili mindenhova követte a kislányt.
Egyik nap a család kirándulni ment a bonchidai erdőbe. Zsófika egy hordozó kosárban magával vitte kicsi barátját, Cili cicát is.
Az erdőben egy tisztásra telepedtek, pokrócot terítettek a fűre, majd mindenki focizni, játszani kezdett. Zsófika kiengedte barátját a kosárból, de előbb a lelkére kötötte, hogy ne menjen messze, mert az erdőben eltéved, az erdő veszélyes lehet.
Hát, Cili cica is csak egy haszontalan, szófogadatlan cicuka volt, akár a kópé gyerekek, egy idő után megfeletkezett gazdája intelmeiről és mind bennebb ment az erdőbe.
Már esteledni kezdett, a család indult vissza a faluba. Zsófika kétségbeesve kereste cicukáját, hangosan kiabálva hívta, de Cili sehol sem volt. Nagy bánatukra, a fekete szőrcsomó nélkül mentek haza.
Cili cica is rájött már, hogy nagy hiba volt messze menni , nem fogadni szót, de késő bánat. Ott maradt egyedül az erdő közepén, fázott, félt, éhes volt. Meghúzodott egy fa tövénél és hangosan sírni, azaz nyávogni kezdett.
A miákolást meghallotta egy nyuszifióka. Közelebb ugrált Cilihez és megkérdezte:
- Ki vagy te?
- Nem tuuuudom.
- Hogy hívnak?
- Nem tuuuudom.
- Hol laksz?
- Nem tuuuudom?
- Miért sírsz?
- Mert eltévedtem, éhes vagyok, fázom, álmos vagyok. Haza szeretnék menni az én gazdámhoz, de nem ismerem az utat.
A nyuszika körbeugrálta a kicsi nyivákolót, majd megkérdezte tőle:
- Te tudsz szaladni?
- Persze, tudok, –mondta a cicuka.
- És látom, hogy neked is nagyon szép síma a szőröd, akár az enyém. Szerintem, te egy kicsi nyuszi vagy. Gyere velem, elviszlek a családomhoz. Nálunk maradhatsz éjjelre, aztán reggel a szüleim segítségével megkeressük a családodat.
Cili és nyuszika bekopogtak nyusziékhoz.
- Szia, apuka, anyuka, testvérkék. Tálálkoztam egy eltévedt kicsi nyuszikával. Kérlek, engedjétek be őt is hozzánk, aztán reggel megkeressük a családját.
Nyusziék meleg szívű állatkák voltak. Nyuszi anya elővett még egy tányért, az asztalra tette, beletett egy murkot meg egy szép nagy salátalevelet és vacsorához hívta a kicsi fekete állatkát. A többi apróka nyuszifióka már jóízűen csámcsogta a vacsorát. Cili nekilátott a falatozáshoz, de máris hangos nyávogásba kezdett.
- Mi a gond?- kérdezte nyuszimama.
- Nem szeretek a murkot, sem a salátát.
- Nem szereted a murkot meg a salátát???? Hát ez nagyon furcsa! Minden nyuszi nagyon szereti ezt a két csemegét. Ezek szerint te nem vagy nyuszika. No, nézzük csak! Egy nyuszinak rövid a farka és hosszú a füle. Neked mindkettő épp a fordítottja: rövid a fűled és hosszú a farkad.
Nyusziék elcsodálkoztak.
- Ki vagy te?
- Nem tuuuudom.
- Hogy hívnak?
- Nem tuuuudom.
- Hol laksz?
- Nem tuuuudom?
Ekkor nyuszimama megkérdezte:
- Te tudsz-e fára mászni?
- Nagyon jól tudok fára mászni.
- Ezek szerint te egy kicsi mókus vagy. Enyje-benyje, tekergője! Gyere, átviszlek mókusékhoz.
Azzal nyusziapa és Cili átmentek egy magas odvas fához. Ott nyusziapa megkopogtatta a fa törzsét és bekiáltott:
- Jó estét, mókusék! Találtunk egy eltévedt mókusfiókát. Kérlek titeket, adjatok neki enni, fektessétek le, aztán reggel közösen megkeressük a családját.
- Gyere fel , te tekergő!- kiáltott le mókusapa.
Cili búcsút intett nyusziapának és gyorsan felkapaszkodott a fára. Bent az odúban már vacsorázott három kicsi mókuska. Mindenik jóízűen ropogtatta a mogyorót, diót. Cilinek is adott mókusmama három diót és három mogyorót.
- Jó étvágyat! Egyél, aztán fogmosás és lefekvés!
Cili újra rázendített a miákolásra:
- Nem szeretem sem a diót sem a mogyorót!-nyávogott keservesen.
- Nem szereted a diót és a mogyorót??!!- csodálkoztak mókusék. Minden mókus szereti. Ezek szerint te nem vagy mókus.
- Ki vagy te?
- Nem tuuuudom.
- Hogy hívnak?
- Nem tuuuudom.
- Hol laksz?
- Nem tuuuudom?
Minden érdeklődés hiábavaló volt. Cili csak sírt, sírt keservesen. Egy idő után mókusapa megkérdezte:
- Mit szeretnél enni?
- Tejecskét, húsikát, hümmögte Cili.
- Ohóóóó! Ha te tejecskét és husikát ennél, akkor te bizonyára süni vagy. Gyere, elviszlek süniékhez.
Azzal mókusapa és Cili átsétáltak süniékhez, akik az odvas fa gyökerei között laktak. Mókusapa bekopogott:
- Jó estét, szomszéd! Egy kicsi eltévedt sünikét találtunk. Nagyon éhes szegény. Kérlek, adjatok neki enni, fektessétek le. Aztán holnap közösem megkeressűk a családját.
Sünimama asztalhoz ültette Cilit. Csuprocskába tejet töltött, békacomb is került a tányérkára. Cili egy szusszanás alatt mindent megevett. Megtörülte bajuszkáját és indult a belső szobába fefeküdni. Oda irányította sünmama. De amikor a horkoló sünikölykök közé feküdt, egyből kiugrott a szeméből az álom, ő meg kiugrott vinnyogva az ágyból:
- Jaaajjjjj! Jaaajjjjj! Fáj! Szúrnaaak!
- Mit kiabálsz? Megébreszted a fa összes lakóját! Kik szúrnak? A sünik nem szúrják egymást, mondta sünianya és villany kapcsolt. Nagy álmélkodással nézegették az új jövevényt.
- Ki vagy te?
- Nem tuuuudom.
- Hogy hívnak?
- Nem tuuuudom.
- Hol laksz?
- Nem tuuuudom?
Süniék sem tudták megállapítani a fekete szőrpamacs kilétét.
- Most te ide a konyhába feküdj le, reggel megkérjük az erdő lakóit, hogy segítsenek megkeresni a családodat.
Cili cica átaludta az éjszakát, álmában Zsófika ringatta. Reggel, mikor megébredt, a nagy odvas fa körül már sok erdőlakó gyűlt össze tanácskozni. Senki sem tudott semmit az új jövevény kilétéről.
Délfelé egy szarka szállt a nagy fára.
- Csrrrrr, csrrrrrr! Én ismerem ezt a fekete szőrcsomót. Ő Cili ,egy haszontalan cica. A faluban lakik, Zsófika a gazdája. Gyere, te szófogadatlan nyivákoló. Majd én elkísérlek az otthonodig.
A szarka fáról fára repült, cicuka követte. Késő délután volt már, mire a Zsófiék háza kapujába érkeztek. Cili megismerte az udvart, nagy ugrásokkal rohant Zsófi felé. Zsófi meglepetésében szinte leesett és pityeregni kezdett örömében.
- Hol járkáltál, te semmirekellő aranyos cicuka??? Egész éjjel sírdogáltam miattad. Gyere, tisztítsalak meg.
Cili boldogan kucorodott a Zsófika ölébe. Egy életre megtanulta, hogy legyen szófogadó. Az érdeklődésekre is megtanult helyesen válaszolni. Tudta, hogy ő egy macska, Cili a neve, Zsófi a gazdája és Válaszúton lakik.
Hát, gyerekek, ti is fogadjatok szót szüleiteknek, tanítóitóknak! Egyedül soha ne menjetek az erdőbe! Jegyezzétek meg, mi a nevetek, kik vagytok, hol laktok. Ily módon könnyebben tudnak rajtatok segíteni a felnőttek, ha esetleg valahol eltévednétek.
