0
0
Iskolánk tanárai immár a sokadik alkalommal szervezték meg az iskola másként hetet, amely a diákjaink számára most is, mint minden egyes alkalommal újabb és újabb izgalmakat nyújtott. Összetéve a kellemest a hasznossal, a már megszokott barátságos közegünkben lehetőségünk volt arra, hogy új tudásokra és új élményekre tegyünk szert.
Szórakozás, vagy szórakozás?
E hét alatt fejleszteni tudtuk a készségeinket, különböző izgalmas tevékenységekkel. Megismerhettük a várost, ahol maga a líceum található, felfedezhettük más falvak érdekességeit és kultúráját figyelve arra, hogy az összhang, a nyitottság és a fegyelmezettség megmaradjon úgy iskolán belül, mint kívül.
Ezek mellett kapcsolatba kerülhettünk iskolánk néhány volt diákjával, valamint olyanokkal is, akik megtiszteltek minket látogatásukkal és ráébresztettek minket arra, hogy ne a tökéletest keressük az életben, hanem valamit, amit tökéletessé tehetünk magunk számára saját értékeink, elveink, életszemléleteink alapján.
Mindent, vagy semmit!
Iskolánk most is arra törekedett, hogy a diákok megleljék önmagukban azt, ami majd a hasznukra válik egy egész életen keresztűl.
A tanári kar odaadóan figyelte lépteinket reggeltől délig, ámbár fogalmazhatnék úgy is, hogy figyeli, hiszen akár az iskola kapuin belül legyünk, akár azokon kívül, a tanárjainkra mindig számíthatunk. Bátran bombázhatjuk őket az élet kérdéseivel, mert ők mindig próbálják megadni a megfelelő választ nekünk. Segítenek megtalálni azt az utat, amelyen járni akarunk, és amelyen járnunk érdemes. Végezetül pedig felkészítenek minket a nagy betűs életre, ezért mi hálánk jeléül, odaadjuk nekik gyermeki szeretetünket.
Ferenczi Izabella Zsanett
