0
0
Feiszt György Szombathelyen főlevéltáros, igazgatóhelyettes, később városi képviselő, majd alpolgármester volt.
Minden bizonnyal, miközben olvassuk ezt az írást, megfogalmazódik bennünk a kérdés: mi az oka annak, hogy egy tőlünk kb. 700 kilométerre fekvő nyugat-magyarországi város polgáráról megemlékező beszédet olvasunk a Szamosújvári Közlöny hasábjain? És következnek a kérdések. Ki volt ő? Hogyan került Szamosújvárra? Kik ismerték őt a városban?
Feiszt György Budapesten született 1950. május 28-án. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban végezte, ahol 1968-ban tett sikeres érettségi vizsgát.
Kezdetben az orvosi pályára irányították, így néhány éven át az egészségügyben dolgozott. 1976-ban a szombathelyi Tanárképző Főiskolára jelentkezett, ahol 1980-ban szerzett népművelő és történelem szakos általános iskolai tanári oklevelet. Tanulmányait ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán folytatta, ahol 1983-ban történelem szakos középiskolai tanári diplomát vehetett át.
1973. január 1-től a Vas Megyei Levéltárban dolgozott, ahol 1993-tól főlevéltáros, majd igazgatóhelyettes volt.
1990 után több éven keresztül szombathelyi városi képviselő, majd 1994–1998 és 2002–2006 között Szombathely alpolgármestere volt. 2006 őszétől ismét főlevéltárosként és igazgatóhelyettesként dolgozott, egészen nyugdíjazásáig. Egy időben elnöke volt Szombathelyen a Városi Idegenforgalmi Szakmai Bizottságnak, tagja a VEAB Településtörténeti Munkabizottságának és a Magyar Levéltárosok Egyesületének. Az Acta Savariensia sorozat szerkesztőjeként is tevékenykedett.
Kutatási területei a középkori magyar várostörténet, családtörténet, címer- és pecséttan, valamint Szombathely város kultúrtörténete. Szenvedélyesen érdekelte a címer- és pecséttan, amelynek igazi szakértőjévé vált, és maga is több mint száz településnek tervezte meg a címerét. Város-, család- és kultúrtörténeti témakörben végzett kutatásai publikációk és előadások formájában láttak napvilágot. Önálló kötete jelent meg Szombathely utcaneveiről, valamint Vas vármegye címereiről és zászlóiról.
A szocializmus évei alatt az elsők között ismertette újra a heraldika és a pecséttan szabályait. Barátjával, Gróf László oxfordi térképtörténésszel hosszú időn át járta Erdélyt, kutatva a térség történelmi múltját és néprajzát. Erdély címereiről előadássorozatot is tartottak több mint félszáz településen.
Egyik ilyen előadókörút alkalmával találkoztunk Feiszt Györggyel 2005 májusában Somkeréken. A „pillanatnyi” találkozást beszélgetés, ismerkedés követte, és kialakult egy több mint két évtizedes barátság. E húsz esztendő alatt Feiszt György több mint 10 alkalommal tartott előadást nálunk, akár Somkeréken, akár Szamosújváron, a Kemény Zsigmond Elméleti Líceumban és a Téka Alapítvány előadótermében. Előadásait figyelemmel hallgatta a diákság ugyanúgy, mint a felnőtt korosztály, hisz Erdély címeréről, a Hunyadiakról, a szász erődtemplomokról és több ízben Szent Mártonról mesélt.
Gyuri (most már így nevezem), a Szombathelyen (Savaria) született Márton, a későbbi tours-i Szent Márton kultuszának igaz ismerője, népszerűsítője volt. Mi Gyuri kérésére, bátorítására hoztuk létre az Erdélyi Szent Márton Kulturális Központ Egyesületet, melyet ő így nyugtázott: „Imrém, igen, nagyon örvendek!” Szent Márton még szorosabbra fűzte barátságunkat, ugyanis sok programon, előadáson, konferencián vettünk részt közösen. Egyik ilyen alkalom volt a Szamosújváron megrendezett 2025-ös Szent Márton Nemzetközi Tudományos Konferencia, melyen Gyuri előadásában elmondta, hogy: „Szombathely akkor lesz igazán Márton szülővárosa, ha a városban minden kisgyermek tudja, hogy itt született (Szent) Márton.” És bizony ő ezért nagyon sokat tett Magyarországon, Európában és Erdélyben egyaránt. Külön öröm volt számára, amikor a szamosújvári örmény katolikus székesegyházban Molnár Tibor megmutatta Szent Márton szobrát. Gyuri, szokásához híven, előkapta kis fényképezőgépét, és fényképezte a szobrot, eközben hangos szóval kifejezve örömét: „Savaria védőszentje itt van a szamosújvári örmény templomban.”
Mindazok, akik ismertük őt, tudjuk, hogy Gyuri „Erdély szerelmese” volt, hiszen amint már említettük, Gróf László (1933–2020) barátjával évtizedeken keresztül járták Erdélyt, előadásokat tartva, felkeresve történelmi helyeket, és meglátogatva ismerősöket, barátokat. Így érthető, hogy Erdély valamennyi városához és falujához volt egy-egy „sztorija”. Visszatekintve a múltba rájövünk, hogy ezek a „sztorik” mennyire segítenek megérteni az ő nagyságát, tudását, műveltségét, Erdély-ismeretét. Habár szerényen ő mindig azt mondta: „minél többet megtudok Erdélyről, annál inkább rádöbbenek, hogy milyen keveset tudok.” Pedig, ha valaki ismerte Erdélyt, akkor az bizony ő volt.
Soha nem fogyott ki a történelmi érdekességekből, és mindig hajtotta a „kalandvágy” egy-egy újabb történelmi helyszín felkeresésére és megismerésére.
Mivel Gyuri nemcsak tiszteletet parancsoló történész és komoly előadó volt, hanem jókedvű és humoros barát is, ezért hadd idézzem három rövid „sztoriját”.
„Képzeld – mesélte sokszor – ott állok Nyárádszentmártonban a templom előtt, és a hősi emlékmű talpkövére írt idézetet olvasom: „Áldd meg e földet, Atyám, nyugalom kell végre a népnek, fájnak a harci sebek, s oly szomorú a halál.” És ezt tudod ki írta? Janus Pannonius. Hát azt gondoltam, hogy magamba vágom a jatagánomat. Na, ilyen csodákkal találkozunk Erdélyben.”
Egyik alkalommal, amikor bemutatkozott valakinek: „Feiszt György vagyok”, az illető ezt válaszolta: „nem baj”.
A másik kedvenc „sztorija”: amikor az egyik atyafi tudomásul vette, hogy Gyuri évtizedek óta ingyen tart előadásokat Erdélyszerte, akkor az illető azt mondta: „akkor maga csak úgy ‘kalandvágyból’ jár ide”.
Sok hasonló „kalandot” éltünk át együtt Szamosújvártól Szombathelyig, Besztercétől Alistálig, a cserhalmi ütközet színhelyétől a Téka Alapítvány előadóterméig, a szépkenyerűszentmártoni templomtoronyban lévő Mátyás király korabeli harang megtekintésétől a Nyírő József által lakott kidei plébánia felkereséséig. És ide lehetne idézni két évtized megannyi közös élményét, az éjszakákba nyúló beszélgetéseket, a végeláthatatlan történelmi fejtegetéseket, a sorsfordító kérdések boncolgatását, no, meg persze a sok „kalandot” és „sztorit”.
Utolsó találkozásunk 2025 szeptemberében volt, amikor néhány csodálatos napot töltöttünk együtt, és megbeszéltük a 2026-os februári Szent Márton Nemzetközi Konferencia részleteit. Sajnos azon az alkalmon ő már nem lehetett jelen. Viszont Miklósi Ferencz, az Erdélyi Szent Márton Kulturális Központ Egyesület alelnöke erre a konferenciára egy csodálatos és élethű fotómontázst állított össze „Ablak a múltra” címmel, összefoglalva egyesületünk eddigi tevékenységét, valamint felidézve Szépkenyerűszentmárton múlt századbeli életét. A kiállított fotómontázsban egy teljes plakátot szentelt Feiszt György barátunk emlékének.
„Gyurikám, nagyon hiányzol”, de nem felejtünk!
Köszönjük a sok történelmi érdekességet, a vidám pillanatokat, a jó tanácsokat!
Kegyelettel és szeretettel gondolunk rád!
Sokat fogjuk emlegetni a „sztorijaidat” csak úgy „kalandvágyból”.
Felszegi Imre
A Szamosújvári Közlöny többször is beszámolt Feiszt György szamosújvári látogatásairól.
Szent Márton öröksége és kultusza – nemzetközi konferencia Szamosújváron
Szent Márton tisztelete településeinken – nemzetközi tudományos konferencia Szamosújváron
