0
0
A szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum futballcsapata kedves meghívást kapott a III. Algyógyi Focikupára, amelyet 2025. október 18-án rendeztek meg Algyógyfürdőn.
A labdarúgás összekötő erejét tapasztaltuk meg ezen a tornán is, hiszen annak ellenére, hogy a nyolc csapat játékosai különböző életkorúak voltak, Temesvárról, Kolozsvárról, Szászvárosból, Déváról és Szamosújvárról érkezve, valamennyien ugyanazzal a szenvedéllyel, győzni akarással, fociszeretettel léptek pályára.
A pályán igen szépen érvényesült a fair play jelmondata, ugyanis az eredmény mellett – sőt felett – fontosabb volt az együttlét, a barátkozás, a focizás öröme. Öröm volt látni, hogy iskolánk focistái felszabadultan, vidáman, hősiesen küzdöttek a felnőtt korosztályú csapatokkal.
A mérkőzések között időt a történelemre szenteltünk. Megnéztük és átsétáltuk az egykori római fürdőt, a ma Algyógyfürdőként ismert Germisarat. Érdekes megfigyelni e meleg vizű forrás népies elnevezését: Feredőgyógy, mely szinte szájbarágósan elmondja jelentését: feredj (és) gyógyulsz.
A feljegyzések szerint az évszázadok folyamán több híres személyiség is igénybe vette a vasas-kénes fürdővíz gyógyító hatását. Nekünk, szamosújváriaknak külön öröm volt felfedezni, hogy az ott járt személyiségek között szerepel például Izabella királyné is (1519–1559), aki sokszor lakója volt a szamosújvári Martinuzzi-várnak. Majd II. Rákóczi György (1621–1660) neve is előfordult, aki a szamosújvári várból indult a sikertelen lengyelországi hadjáratra (1657), majd annak elvesztése után ugyanebben, az akkori idők legbiztonságosabb várában talált menedéket. Továbbá arról tanúskodnak az írások, hogy a dicső, szép időkben Algyógyfürdőn megfordult Pápai Páriz Ferenc, Bod Péter, valamint Kazinczy Ferenc is.
Algyógyon járva kihagyhatatlan volt a Körtemplom, vagy más néven a Rotunda megtekintése, mely valószínűleg a 11. században épült, és amelyet Kerektemplomnak is nevezünk.
Számunkra a nap fénypontja akkor következett be, amikor az utolsó mérkőzésünk ideje alatt megjelent a pálya szélén Bölöni László. Nem a szemerkélő hideg eső, sem a mindent átfésülő hideg szél, de nem is a meccs eredménye miatt lettünk libabőrösek, hanem azért, mert ott állt és nézett minket, hogyan focizunk, hogyan rúgjuk a büntetőket az a személy, aki labdarúgóként sokunk példaképe, edzőként pedig valamennyiünk büszkesége volt: maga Bölöni László.
Az öröm akkor hágott tetőfokára, amikor a mérkőzést követően Bölöni Lászlóval mindannyian kezet fogtunk, majd közös fotóval örökítettük meg ezt a nagyszerű és felejthetetlen pillanatot.
A focitorna különös módon úgy ért véget, hogy mindenki győztesnek érezte magát. Nem az eredmények vagy a helyezések miatt, hanem azért, mert a napot jókedvű mérkőzések, baráti beszélgetések, őszinte kézfogások, ölelések, vállveregetések és gratulációk tették emlékezetessé.
Az esti órákban az Algyógyi Ifjúsági Központban Bölöni László válaszolt a hozzá intézett, jobbára focival kapcsolatos kérdésekre. Majd a közös fénykép elkészítése után iskolánk diákjai megkérték Bölöni Lászlót, hogy írja alá nekik azokat a mezeket, amelyeket néhány évvel ezelőtt épp tőle kaptak ajándékba.
Kedves emlékekkel, történelmi ismeretekkel, a Bölöni által aláírt mezekkel, a vele való találkozás örömével érkeztünk haza, gratulálva a szervezőknek és köszönetet mondva Aknai Szilárdnak a meghívásért.
Felszegi Imre
