0
0
Vigh István Széken a Westminister Biblical Mission lelkésze és a SDG Evangéliumi Református Közösség Egyesület vezetője. Miskolcon tanult, Széken lakik és karitatív és közösségépítő munkájának gyümölcseként a közösség megbecsült tagja lett. 2022 elején valóra vált egy korábbi terve és többedmagával egy rászoruló család számára, Széken felépített egy teljesen új házat. Jelen interjúban projektjéről, projektjeiről kérdeztük.
- Hogyan jött az ötlet a család megsegítésére?
Legalább 20 éve ismerem a családot, sőt régebről is, mert Széken születtem én magam is. Láttam, hogy nyomorognak, több éven keresztül igyekeztem segítetteni őket ruhákkal, élelemiszerrel, de láttam, hogy ez nem sokat jelent. Már régen gondolkoztam azon, hogy a régi házat felújítsuk, ezt a témát előhoztam a tanácsnál is, mert önkormányzati tanácsos vagyok, de nem talált meghallgatásra. Most a harmadik nekifutásból sikerült végig vinni a tanácson és kaptunk rá támogatást az önkormányzattól. Az igazság az, hogy most karácsonykor, a lányaim és az ifjúság gyűjtést szerveztek, sok ruhaneműt és élelmiszert szedtek össze és megcéloztak 10-15 szegényebb családot. Amikor december 23-án este megérkeztek az említett helyre a házhoz, akkor a kisebbik lányom közeledett a kunyhó felé, a többiek kiáltották neki, hogy nem látod ott nem lakik senki, mert nincs fény. A gyerekek el sem tudták képzelni, hogy abban a házban lakik valaki. Amikor megtudták, hogy ott laknak lett nagy sírás és sajnálkozás, hogy olyan körülmények között élnek emberek. Karácsonykor mi többen összegyűltünk, a téma is felvetődött és akkor megerősítettek abban az elhatározásban, hogy segítenünk kell a szóban forgó családnak. Azt mondták, hogy mellém állnak, és mellém is álltak bizonyos személyek és sikerült kivitelezni.
2. Kik segítettek ennek a projektnek a kivitelezésében?
Hát először is az önkormányzat. Mivel a két ünnep között volt még egy utolsó rendkívüli gyűlésünk, felvetettem ott a ház átépítésének a lehetőségét és tízezer lejt határoztunk meg. Aztán jöttek a kisebb felajánlások, 100 lejtől kezdve egészen 2000 lejig, de van olyan széki vállalkozó, aki nagyobb összeggel is támogatott. Az igazság az, hogy egyik komám és annak a családja voltak akik bátorítottak, hogy mellém állnak és közösen csináljuk és így is történt. Hát így fogtunk össze és így kezdtük el a munkát.
3. Melyik volt s honnan érkezett a legmeglepőbb támogatás?
A legnagyobb és a legmeglepőbb az a széki vállalkozó, aki első reggel odajött és gyanakodva kérdezte, hogy mit akartok? Mondom, hogy egy kis hajlékot. Kérdi: mekkorát? Hát körülbelül 32 négyzetmétert, válaszoltam. Elkért egy darab papírt meg ceruzát majd elkezdett vonalakat húzogatni és azt mondta: jó akkor holnap délben hozom a fedélhez a faanyagot, ami több mint 4000 lej volt. Aztán majd az ötödik nap ez a vállalkozó visszajött amikorra már a lendület alábbhagyott és már csak hárman dolgoztunk nem kilencen, mint első nap, és azt mondta, hogy jó akkor holnap reggel itt vagyok a csapatommal, nyolcadmagammal és akkor még három napot ráhúztak, így a hetedik nap végére be lett fedve a ház, sőt már a szigetelés is el volt kezdve.
4. Milyen nehézségekbe ütköztek?
Az időjárás volt a legnagyobb ellenség, meg a sok kommentelő aki segítség helyett inkább azt magyarázta nekünk, hogy nem érdemes, nem szabad ilyen emberekbe fektetni, nem látom hogy a férfi börtöntöltelék? Próbálták a kedvemet elvenni, de ismerem a családot több mint 20 éve, tudom, hogy kiknek segítettünk és nem is várok csodákat csak annyit, hogy a gyereknek legyen hajlék a feje felett.
5. Milyen érzéssel tudta maga mögé ezt a projektet?
Hálát adok az úrnak mert azt látom, hogy nem hagyott cserben. Megerősített és mindvégig érezhettem a jelenlétét, támogatását.
6. Milyen tervei vannak a jövőben?
A jövőben szeretnék másoknak is segíteni, de most inkább egy kicsikét mentálisan támogatnám az embereket, hogy nem csak halat és kenyeret adjunk, hanem megtanítjuk őket halászni is.
Azt szeretném, hogy példát vegyenek, a munka végét megfogják és próbáljanak felzárkózni a társadalomhoz, rájöjjenek, hogy dolgozni is kell ahhoz, hogy éljünk.
7. Milyen hasonló jellegű projektjei voltak?
Hát igazából ilyen méretű projektem nem volt. Egy kisebb – nagyobb segítséget nyújtottunk több helyen is, például két évvel ezelőtt volt egy hasonló helyzet. Karácsonykor, pontosabban a két ünnep között kigyulladt egy ház és leégett. Ugyancsak szegény család volt, akiket jól ismerek, ezelőtt tizenvalahány éve én hoztam őket Visából át Székre utánfutóval az iszákos apa elől. Sikerült nekik egy házat vásárolni itt aztán még egyet és a második ház, amit megvásároltak az leégett. Lementem mert úgy éreztem, hogy felelős vagyok a családért mivel valamikor én hoztam őket ide, de akkor csak meg voltam kérve, mint fuvaros. A Facebookra kiírtam egy felhívást úgyszintén, hogy össze kellene fogni nem szabad elnézzük, hogy emberek ott vannak hajlék nélkül és ott is megtörtént a csoda. Nem azt mondom, hogy az én érdemem. Nem azt mondom, hogy én érettem történt mindez, hanem csak úgy az emberek megértették a felhívás lényegét és nagy támogatások érkeztek Kolozsvárról, helyiektől és napokon belül ott is újrafedődött a ház és beköltözött a család.
8. Hogyan érintette a járvány a közösséget?
Én inkább a pozitív hozatalát látom az egésznek. Legalább is úgy, mint egy kis gyülekezet és úgy az emberekkel való kapcsolatom. Inkább pozitívnak mondható, mint negatívnak mert az emberek egy kicsit magukra lettek utalva, szorosabban összeszorították a kezüket és buzgóban imádkoztak jobban odafigyelnek egymásra. Én elmondom őszintén, hogy a pandémia ideje alatt csodálatos bibliaórák voltak akkor amikor nem volt szabad gyülekezni. A lényeg az, hogy ezekben az időkben úgy láttam, hogy az emberek buzgóbbak és őszintébben keresték Istennel a kapcsolatot.
A negatívum az, hogy nem tudjuk ki az ellenség. Nem tudjuk, hogy mi ellen harcolunk és az zavar engem is, hogy az emberekre bélyegeket ragasztottunk és megkülönböztetjük őket. Én úgy látom, hogy nem jó irányba haladunk ilyen téren, de tudom véletlenek nincsenek.
9. Végezetül mesélj kérlek pár szót magadról, hogy olvasóink megismerjenek!
1975-ben születtem itt a községben, egyszerű szülők gyermeke vagyok. Középiskolai tanulmányomat Szamosújváron végeztem a Petru Maiorban. Majd 1993-ban felvételiztem Kolozsvárra a teológiára, de ez nem sikerült nekem, de másoknak sem mert előtte volt egy ilyen, hogy akik jelentkeztek mindenkit felvettek három éven át. Aztán hirtelen 1993-ban meghúzták a vonalat és azt mondták, hogy mi lesz, ha évente felveszünk 100 teológust azoknak hol lesz parókia? Én Magyarországon is megpróbáltam, Miskolcra bejutottam ott elvégeztem a teológiai tanulmányaimat. Most per pillanat a Westminster Biblical Missionnak a lelkésze vagyok, a kaliforniai református gyülekezet az anyaegyház, ahova tartozók onnan látogatnak, azok tartják velem a kapcsolatot úgymond testvérrel és mint gyülekezettel. Minden vasárnap kétszer van istentisztelet itt nálunk, ezen kívül családi bibliaórákat tartunk. Elmondom azt is, hogy a 2021 es évben Széken egyetlen gyerektábor volt és az a miénk volt, három napos gyerektábor és több mint 65 gyerek gyűlt össze. Meg lehet nézni a Facebookon, a videó csodálatos.
Vannak kisebb eredményeink, ami nem a miénk, hanem Isten kegyelme. Én úgy gondolom, hogy azért vagyok az, aki vagyok és azért lettem lelkész mert én szeretnék az emberekkel együtt élni, együtt dolgozni, együtt harcolni, együtt imádkozni. Nem szeretnék egy magasabb pozícióból lefele tekinteni és azt mondani, hogy jaj ti a gyülekezet én fenn a lelkész. Tehát én úgy gondolom, hogy együtt kell az emberekkel jönni imádkozni küzdeni.
