0
0
„Polak, Węgier, dwa bratanki”, azaz „lengyel-magyar két jó barát” tartja egy régi közmondás, mely a két nép ezeréves barátságát tükrözi. A mondás mindkét országban jól ismert, és gyakran el is hangzik, valahányszor magyarok találkoznak lengyelekkel, akár futball mérkőzésen, akár kiránduló helyeken, vagy épp zarándoklat alkalmával. E két nép közös történelme a honfoglalás korig nyúlik vissza, és óriás lépésekkel bár, de érdemes megtekinteni, hogy milyen szoros barátság, szövetségkötés, perszonálunió, házasságkötés alakult ki az évszázadok folyamán a két fél között.
Géza fejedelem második felesége Adelajda a lengyel Piast-dinasztia tagja volt.
Szent László királyunk a Lengyel Királyság területén született 1040 körül, hisz édesapja, I. Béla királyunk ott nevelkedett, édesanyja pedig lengyel hercegnő volt, név szerint Richeza, aki ugyancsak a Piast-dinasztiából származott. Mivel Szent László Lengyelországban született, és egyes források szerint anyanyelve is lengyel volt, így ő lett a magyarországi lengyelség védőszentje.
IV. Béla magyar király leányát, Kingát, V. Boleszláv lengyel fejedelem vette feleségül. Kinga, magyar királylány neve szorosan kapcsolódik a wieliczkai sóbányákhoz.
1320-ban Károly Róbert feleségül vette Lokietek Erzsébet lengyel királyi hercegnőt, és a házasságukból született gyermek, a későbbi magyar király Nagy Lajos személyében létrejött a magyar lengyel perszonálunió, ami azt jelenti, hogy a két független államot egy közös uralkodó kapcsolta össze. Károly Róbert magyar királynak sikerült tető alá hozni 1335-ben a visegrádi királytalálkozót, mely gyökere a mai visegrádi négyek találkozójának.
I. Ulászló egyidőben volt lengyel és magyar király, II. Ulászló pedig lengyel hercegként foglalta el Magyarország trónját.
Erdélyország első fejedelmének, Szapolyai János Zsigmond Istvánnak édesanyja ugyancsak lengyel származású volt, Jagelló Izabella, aki férje, Szapolyai János halála (1540) és Buda elvesztése (1541) után Erdélyben tartózkodott fiával együtt. Izabella királynőnek fennmaradtak olyan levelei, melyeket a szamosújvári várból, az úgynevezett Martinuzzi-várból keltezett, ami azt bizonyítja, hogy többször is igénybe vette a vár kényelmét és biztonságát.
A magyar-lengyel közös múlt egyik kiemelkedő egyénisége Báthory István erdélyi fejedelem, akit a lengyelek 1576-ban királyukká koronáztak, mindmáig egyik legnagyobb királyuknak tartanak, és halála után a krakkói Wawel székesegyházban temettek el.
Budavár visszafoglalása alkalmával Sobieski János lengyel királynak oroszlán szerepe volt.
II. Rákóczi Ferenc, miután 1701-ben megszökött a bécsújhelyi börtönből Krakkóban és Varsóban élt.
A lengyel és magyar nemzet történetének legjelentősebb és legfényesebb fejezetei közé tartozik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, amelyben Bem József és Henryk Dembiński tábornokkal az élen több ezer lengyel tiszt és közkatona vett részt. 1848 márciusában a Magyarországon élő lengyelek is lelkesedéssel fogadták a magyar forradalmat.
A magyar-lengyel kapcsolat Szamosújvár múltjában is fellelhető Martinuzzi Fráter György pálos szerzetes személyében. A pálos rend magyar alapítású férfi szerzetesrend, melyet Szent Özséb hozott létre az 1250-es évek körül, majd 1382-ben valószínűleg Nagy Lajos király közbenjárása Oppelni László, Lengyelország kormányzója megalapította az első lengyel pálos monostort Częstochowában. Fráter György, mint pálos szerzetes több évet töltött a Częstochowa-i kolostorban, majd Buda eleste után, az özvegy Izabella királynő és a gyermek Szapolyai János Zsigmond István kíséretében Erdélybe jött, és megépíttette, itt Szamosújváron a Martinuzzi várat. A częstochowai kolostorban öt festmény örökíti meg Martinuzzi Fráter György emlékét, melyeken élete főbb eseményei láthatóak, Szamosújváron pedig az általa építtetett vár, és a kiskapu bejárata fölötti Martinuzzi címer őrzi emlékét.
A magyar lengyel barátság egy újabb szintre emelkedett a 2025.október 11-i zarándoklat alkalmával.
Az Erdélyi Szent Márton Kulturális Központ Egyesület szervezésében idén immár a harmadik zarándoklatra került sor, mely a szépkenyerűszentmártoni református templomból indult és a szamosújvári örmény katolikus székesegyházban zárult ökumenikus Istentisztelettel.
A zarándoklat Istentisztelettel kezdődött, Pál Csaba Petőfiszálláson szolgáló pálos szerzetes kiemelte a közösség, a közös imádság fontosságát, majd áldásával útnak indultak a gyalogos és a biciklis zarándokok. Valamennyien énekeltük a 121. Zsoltárt: „Szemeimet a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem? Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet”. Amint életünk mindennapjaiban, úgy a mai alkalommal is átéltük, megéreztük, az Úr Isten segítségét, áldását. Felemelve szemeinket a falut átölelő dombokra, rácsodálkoztunk a millió színváltozatban szemünk elé táruló természet szépségeire. Amennyire színes az őszi táj, annyira volt színes a zarándokok csapata is, hiszen a szépkenyerűszentmártoni és szamosújvári helybéliekhez csatlakoztak Częstochowából (Lengyelország) Marian Waligóra és Michael Bortnik pálos szerzetesek, Petőfiszállásról Pál Csaba pálos szerzetes, valamint a vele jött fiatalok, továbbá Hargitafürdőről Barnabás pálos szerzetes és a székely testvérek. Színes volt az öt kilométernyi gyaloglási idő is, hiszen az imádságot ének követte, majd elcsendesedés, olykor ismerős és ismeretlen, mint két jó barát beszélgetett, és eközben a régi barátságok megerősödtek, valamint új barátságok alakultak.
Az együttlét ökumenikus Istentisztelettel zárult a szamosújvári örmény katolikus székesegyházban, ahol Marian atya hirdette az evangéliumot. A székesegyház előtti téren a jelenlévők kézfogások és ölelkezések közepette köszöntek el egymástól, „mint két jó barát”.
Felszegi Imre
