0
0
Szekér Gabriella, Mánya tanárnő, 1936 július 18.-án született Zilahon, Szilágy megyében, egyszerű, dolgos, becsületes kisiparos szülők első gyermekeként.
Már kislánykorában nagyon rendezett, szorgalmas, céltudatos volt. Elemi iskoláját Zilahon végezte, majd ugyanott pedagógiát tanult és alig 17 évesen tanítónői diplomát szerzett. De nem ez volt az utolsó állomás. Tanulmányait a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem karán folytatta és 1957-ben történelem tanári diplomával a kezében indult el gyerekkori álmának beteljesedésére: tanítani. Az évek során fokozati vizsgákra ment, II.-es fokozatú történelemtanár volt.
Csodálatos diákéveket élt át a kincses városban, színházi bérlete volt, moziba ment, sétált, sorra fedezte fel a város szépségét, de ugyanakkor szorgalmasan tanult, végig ösztöndíja volt és így tudott szép cipőt, csinos kalapot venni, végül is igazi diáklány volt.
Tanári pályafutását Zsibón kezdte, de alig egy év után Szamosújvárra követte férjét, Mánya Lászlót. Hála kedvességének, az idegen város hamarosan otthonává vált. Életre szóló barátságok kísérték végig, megemlítenem Fejér Dalma, kémia tanárnő kolleganőjét.
Mindig szerette a gyerekeket, az iskolában és otthon is. Soha nem tett kivételt a tanulók között, csodálta az éles eszűeket, a csillogó, tudásvágyó szemeket, de szeretetét egyformán osztotta mindegyiknek. A tanítás számára hivatás volt, nem csupán munkahely és gyakran mondta, hogy ha újra kellene választania, ő mindig a tanári pálya mellett döntene.
1958-tól 1990-ig Szamosújváron tanított a 2.-es számú általános iskolában és a Petru Maior Líceumban. Amíg történelem katedrát kapott, szinte minden tantárgyat tanított, beleértve matematikát, fizikát, magyar nyelvet is. 1990-ben nyugdíjba ment, megszületett első unokája az ötből és ettől a pillanattól kezdve életét unokáinak szentelte.
Mindig mondta, hogy nem tanított érettségi tantárgyakat. De megpróbálta a társadalmi tudományokat is úgy tanítani, hogy felkeltse a tanulók érdeklődését, anélkül, hogy megterhelje őket. Mély nyomot hagyott legtöbb tanítványa életében és belopta magát szinte mindannyiuk szívébe, mert, ahogy egyik kedves tanítványa, Juhos Rózsika írta róla, fontos tantárgyat tanított, a SZERETETET. Ezt bizonyította a véget nem érő sor, amely utolsó útjára kísérte, 2018 márciusában.
Nagyon szerettem nagymamámat, aki harmadik lányaként nevelt és szeretett.
A cikket írta Mánya tanárnő unokája, Baba Vera német szakos tanár.
Szász Rozália:
Elmondanám, hogy valóban a legfontosabb tantárgyat tanította nekünk Ella néni, a szeretetet. Mindig túlcsordult a szívében, pedig folyamatosan adta, mindenkinek. Manapság alig találni ilyen embertípust, ilyen tanárt. Még az emléke is szeretet áraszt. A halottak napja alkalmával és mindig, valahányszor csak rá gondolunk, megtapasztaljuk, hogy valóban, életünkben és halálunkban is, csupán ez az egyetlen, igazi érték.
Szász Rozália
Lapohos Irén:
Abban a szerencsében volt részem, hogy a líceumban osztályfőnököm volt. Fiatal tanárnőként került hozzánk, a fiuk imádtak, a lányok csodáltak. Mindig vidám es jókedvű volt, kiállt mellettünk habar a fiuk sokszor felhúztak. Manyi néninek hívtuk, a családneve után neveztük el. Stefi nénire is halasan emlékszem, különben miden tanáromra
Lapohos Irén
Orvendek, hogy alkalmam volt erről írni.
A cikk szerepel az Iskolai Történelmi Magazin 2020 szeptemberi számában. Olvassák/olvassátok a magazint is, a linkre kattintva:
http://tortenelmimagazin.com/wp-content/uploads/2020/10/4.-szam.pdf
