Hétfő délután hivatalosan is kezdetét vette a XXVI. Őszi Évadnyitó Fesztivál Riti József Attila (e sorok szerzője) Múlt a jelenben című fotókiállításával. A Téka Alapítvány helyszínén megrendezett eseményre számos érdeklődő érkezett, akik egy huszonegy képből álló tárlatot tekinthettek meg, amely Szamosújvár épített örökségét mutatja be.
A tárlat megnyitóját Egri Hajnal beszéde indította, amelyben ismertette a fesztivál részletes programját, illetve kiemelte, hogy a kiállítás állandó jelleggel megtekinthető, de előzetes egyeztetés szükséges a látogatáshoz.
A rendezvényen felszólalt maga a kiállítás alkotója, Riti József Attila is, aki elmondta, hogy a fotók több hónapon keresztül készültek, 2024 nyara és ősze folyamán. Beszédében kitért fotós pályafutására, valamint arra is, milyen célokat tűzött ki maga elé ezzel a kiállítással.
A megnyitó végén a fotós személyesen vezette körbe a látogatókat, és minden egyes kép mögötti történetet részletesen elmesélt.
Az alábbiakban olvashatják Riti József Attila beszédét, amelyet a megnyitón mondott el.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy ilyen szép számban eljöttek a kiállítás megnyitójára. Röviden szeretnék beszélni a fotózás iránti szenvedélyemről, és magáról a kiállításról.
Gyermekkoromban volt otthon egy doboznyi családi fényképünk, és egy régi, hibás Smena 8-as fényképezőgépünk. Imádtam ezeket a képeket nézegetni, és a fényképezőgépet forgatni a kezemben. Egy idő után felmerült bennem az ötlet, hogy magam is szeretnék képeket készíteni. Ezért kaptam is egy kis filmes fényképezőgépet szüleimtől általános iskolás koromban, amivel egy ideig fotóztam is, majd félretettem.
Később, felnőttként újra előtérbe került bennem a régi szenvedélyem, és 2005-ben vásároltam egy kompakt Kodakolor fényképezőgépet. Ezt nagyon szerettem, de hamar kinőttem, így másfél év múlva vettem egy másik kis kamerát. Ez azonban hamar tönkrement, ezért úgy döntöttem, hogy egy szinttel feljebb lépek, és vásároltam egy félprofi Fujifilm gépet. Ekkor kezdtem komolyabban érdeklődni a fotózás technikája iránt, és elkezdtem olvasni, tanulni a témáról.
Az első tükörreflexes fényképezőgépemet 2008 őszén vásároltam, egy Canont, és azóta már a harmadiknál tartok. 2022-ben pedig megvettem az első drónomat, amit azóta is használok.
A kedvenc témáim közé tartozik a sportfotózás, de természetesen Szamosújvár épített öröksége is, amit a lehető legtöbb perspektívából igyekeztem megörökíteni – még a levegőből is, ahogy azt a most kiállított képeken is láthatják.
Ez a kiállításom már a második, amely Szamosújvárról szól. Az első 2013-ban volt, ugyanitt a Téka Alapítványnál, és a „Szamosújvári örökség” címet viselte. Az a kiállítás Balázs Bécsi Attila azonos című könyvének képi anyagára épült. Ez a mostani kiállítás azonban különlegesebb, nemcsak az alkalmazott technikák miatt, hanem a helyszín okán is. A szépia tónusok segítenek jobban kiemelni a képek mondanivalóját, és erősebb érzelmeket keltenek a nézőben.
Hogy miért fotózom a városunkat? Azért, mert szerettem volna megörökíteni azokat az épített elemeket, amelyek a múltból megmaradtak, míg még van mit megörökíteni. Az elmúlt évtizedekben ugyanis sok, az épített örökségünkhöz tartozó elem eltűnt, vagy visszafordíthatatlanul megváltozott. Ezek a képek a mindennapi életünk tereit ábrázolják. Olyan helyeket, amelyek mellett nap mint nap elhaladunk, de talán nem figyelünk rájuk eléggé – pedig kéne.
A fotóim célja, hogy felhívják a figyelmet ezekre az értékekre. Arra bíztatok mindenkit, hogy tekintse meg a képeket, majd menjen ki a városba, sétáljon végig az utcákon, és élőben is csodálja meg ezeket az értékeket, amíg még lehet.
Beszédemet pozitív gondolatokkal szeretném zárni. Bár sok minden eltűnt, van, ami megmaradt, és van, ami megújul. Például az Alkantarai Szent Péter római katolikus templom és a ferences kolostor is, illetve annyi meg annyi ház.
Végezetül szeretném megköszönni Balázs Bécsi Attilának és a Téka Alapítvány munkatársainak a támogatást és a lehetőséget. Köszönet illeti a családomat, a kollégáimat, az ismerőseimet, és minden egyes jelenlévőt a bátorításért. Végül, de nem utolsósorban, hálás vagyok azoknak a városlakóknak is, akik büszkék Szamosújvárra, és amikor az utcán fotóztam, ragaszkodtak hozzá, hogy megosszák velem a város történetét.
Bízom benne, hogy az itt kiállított képek arra ösztönzik majd az itt megszállókat, hogy végig sétáljanak a városon és megismerjék múltját.
Köszönöm szépen!
Riti József Attila
Szamosújvár,
2024. október 1