0
0
A szamosújvári Martinuzzi-vár melletti temetőben van egy különleges sír, amely az összes sírral szembenéz, ezzel mintegy sejtetve, hogy a benne pihenő személy különleges lehetett. Fokozódik a misztérium, amikor látjuk, hogy a sírra néhány koszorú van elhelyezve a kegyelet jeleként, valamint több tucatnyi piros-fehér-zöld szalag díszíti a kovácsoltvas sírkerítést. Gyors léptekkel közeledünk a titokzatos sírhoz, mert mihamarabb szeretnénk megtudni, ki nyugszik itt, és szeretnénk a sejtelemből átlépni a bizonyosságba. Viszont, amikor azt olvassuk, hogy Rózsa Sándor van ide eltemetve, akkor bizony nem a bizonyosság következik, hanem megannyi kérdés kavarog bennünk. Ki volt Rózsa Sándor? Nem egy betyár volt, és gyilkos? Akkor miért koszorúzták meg a sírját? Vagy tényleg szabadságharcos volt és ezért keresi fel a sírját megannyi turista? Ezekre és a hozzá hasonló kérdéseinkre kaptunk választ Szentesi Zöldi Lászlótól, aki előbb 2025. október 23-án a szamosújvári Téka Alapítvány előadótermében, majd másnap délelőtt a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum aulájában tartott előadást Rózsa Sándor, a betyárkirály címmel.
Az előadó életrajzi monográfiát írt Rózsa Sándorról, akit ő a legismertebb magyar betyárnak tart. Rózsa Sándor 1813. július 16-án született a szegedi-röszkei tanyavilágban. Igen fiatalon rablások, gyilkosságok, bűntettek elkövetése miatt elfogták és a szegedi várba zárták, ahonnan sikerült megszöknie és futóbetyár lett. A hatóságok elől hosszú ideig bújdosott a Tisza folyó mocsaras, lápos vidékein. Majd kérésére, a Honvédelmi Bizottmány 1848. október 13-án amnesztiában részesítette, és szabadcsapatával sikereket aratott a szabadságharcban. Viszont, időközben a betyárságtól nem tudott szabadulni, és vonatrablás, gyilkosság ismét napirendre került. Természetesen hosszú lenne felsorolni a betyár kalandjait, a Veszelka Imre és Csonka Ferenc betyártársakkal való kapcsolatát, valamint a szegedi, kufsteini, péterváradi és theresienstadti börtönleírásokat. Röviden, annyit mondunk, hogy végül Rózsa Sándort 1869-ben elfogták és 1873-ban a szamosújvári börtönbe szállították.
Szentesi Zöldi László és a hallgatósága, az iskola aulájában
Szentesi Zöldi László előadásából megtudtuk, hogy Rózsa Sándor egy időben volt szabadságharcos és köztörvényes bűnöző. Rávilágított a betyár könyörtelen szikrázó nézésére, amely a múlt évezredben készült fényképekről is fenyegetően tekint arra, aki valamivel megbántotta őt, de ugyanakkor arra is rámutatott, hogy Rózsa Sándor a szamosújvári börtönben minden alkalommal eljárt a misére, az udvaron sétálva pedig sokszor galambokat etetett. Megtudtuk, hogy a betyárkirály analfabéta volt, de anyanyelvén kívül, igen jól beszélt németül és szerbül. Bizony sok kettősség jellemezte a betyár életét. Hiszen ide idézhetjük azt is, hogy míg könyörtelenül leszámolt bárkivel, addig például Kufsteinben az emberek azért fizettek, hogy a piactéren megnézhessék őt. Egy másik ide vonatkozó talány, hogy habár mindig szeretett volna jó útra térni és csendbiztos lenni, mégsem tudott szakítani a betyárkodással.
A híres betyár 1878. november 22-én halt meg gümőkórban (tuberkulózis) a szamosújvári fegyházban.
Ha titokzatos a sír déli tájolása, és ha ellentmondásos az élet megítélése, talán a halála sem múlt el különös események nélkül. Három hónappal a betyár halála után olyan árvíz borította el Szeged városát, hogy csupán egyetlen utca maradt meg.
Abban az időben még úgy vélték, hogy a koponya alakzatából meg lehet mondani, hogy valaki bűnözőnek vagy becsületes embernek születik, ezért Rózsa Sándor halála után a fejét levágták, megvizsgálták, de csalódottan állapították meg, hogy egyszerű, hétköznapi emberi koponya.
Majd 2023. október 14-én a Magyarország – Szerbia futball mérkőzésen Rózsa Sándor arcképe és a neki tulajdonított mondás tűnt fel a molinón: „Ha mindönki úgy tösz, ahogy tönni köll, akkó mindön úgy lösz, ahogy lönni köll”. Igaz, semmi nem bizonyítja, hogy ezt a betyár mondta volna, de attól a magyar válogatott megnyerte a meccset.
Sok érdekes információt tudtunk meg Szentesi Zöldi Lászlótól, akiről érdemes tudni, hogy jelenleg a Magyar Nemzet szerkesztője, korábban pedig a Duna Televízió riportere volt, ugyanakkor író. Megjelent műveiből szemelvényesen említünk néhányat: Rózsa Sándor, Véres vasárnapok – Polgárháború Észak-Írországban, Rózsa Sándor – legenda és valóság, Nagy magyar betyárkönyv, Székelyföldi vendégség, Az alföldi csárda, Lövés Szarajevóban stb.
Azt is meg kell említenünk, hogy mind a két előadást zenei produkció vezette be. Zöldi Márton tekerőn játszott, míg Merkovity Anna hegedűn, és e zenei páros alföldi nótákat elevenített fel a hallgatóság számára.
Az Erdélyi Szent Márton Kulturális Központ Egyesület tagjai hálás köszönetet mondanak Szentesi Zöldi Lászlónak, Zöldi Mártonnak és Merkovity Annának.
Felszegi Imre
