0
0
A szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum kilencedik évfolyama ballagott el június 4-én délelőtt. A Gaudeamus dallamára, a XI.-sek virágkapuja alatt vonult le 45 ballagó diák, osztályfőnökeik Schuller Hajnal és Erdei-Lukács Ibolya vezetésével.
Székely Melinda magyartanár, műsorvezetői minőségében köszöntötte az iskola eseményén megjelenő egyházi és közjogi méltóságokat: Kerekes Adelhaida főtanfelügyelő-helyettest, Balla Ferenc megyei tanácsot, Dragan Ovidiu polgármestert, Bihari Levente városi tanácsost, Rariga Imolát, a Téka Szórványkollégium igazgatóját, Vajda Dániel református esperest, Küsmödi Attila katolikus plébánost.
Elsőként Baba Vera Gabriella igazgatónő szólt az egybegyűltekhez, aki kiemelte, hogy a most ballagó generáció úttörő és nagyon összetartó. Ezt a mottóik is sugallják. A szárnyat bontó ifjaknak sikert és bátorságot kívánt. Dragan Ovidiu polgármester az új életszakasz jelentőségét hangsúlyozta és a helyi tanács és polgármesteri hivatal jókívánságait tolmácsolta, Kerekes Adelhaida főtanfelügyelő-helyettes asszony Kiss Jenő idézetével tolmácsolta tanácsait :
” Nézz vissza most egy percre, nézz az útra,/Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,/Nézz vissza… aztán ismét csak előre,/S indulj tovább az alkotó jövőbe.” Kihangsúlyozta a megtett út és a célbaérés jelentőségét is, illetve az útitársak jelentőségét.
Balla Ferenc megyei tanácsos az építés jelentőségéről beszélt s arról, hogy a ballagók majd iskola falai közt tapasztalt biztonságot vigyék tovább, legyen erejük almafát építeni, bármilyen zajos is a világ. Bihari Levente helyi tanácsos az emlékek megőrzésének fontosságáról és s kihívásokkal való megküzdésről beszélt. Rariga Imola a Téka Alapítvány nevében szólalt meg, a szórványiskola és oktatás jelentőségéről, különlegességéről. A közösség jó hírét továbbvívő végzősökre büszke az intézmény – további tartalmas éveket és sikereket kívánt nekik.
A lelkészek áldása után a tizenegyedik osztályok búcsúztató dalai következtek. Az elhangzó szövegben név szerint említettek meg mindenkit, mely mosolyt és könnyeket is csalt a ballagók szemébe (Riti József Attila, tizenegeydikes osztályfőnök búcsúbeszéde elolvasható az alábbi linken: https://rja.kozlony.ro/ballagasi-beszed-tizenegyedikes-oszikent/) A tizenkettedikesek búcsúműsora is az összetartozást hivatott még egyszer megmutatni. Gál Kata és Bocskor Ibolya beszédeit követően az osztályfőnökök is elmondták búcsúbeszédeiket. Ezekben is az összetartozás, a gyökerek, a miértek és hogyanok kerültek mérlegre- hogyan érik majd mindaz, amit elvettettünk? A teljesség igényét a gyökerek, az alakuló egyéniségünk és az értékrend is befolyásolja. Áldásukat és jókívánságaikat adták osztályaikra, köszönetet mondva a szülőknek és a tanári karnak is.
Az összetartozásról, szeretetről, közösségről minden ballagó diák egy gondolatot mondott, majd egymás kezét megfogva kört alkottak.
A díjak átadása következett. A Kemény -díjat idén Barabás Emőke kapta meg, aki négy éven át 10-es átlaggal végzett. Ugyancsak ő kapta meg a Rotary klub díját és az RMDSz egyik díját is. A Téka Szórványkollégium díját Gál Kata kapta meg, míg a Fiatalok a közösségért díjat Bocskor Ibolya és Márton Ingrid kapta. Az RMDSZ díját Bocskor Ibolya és Juhos Botond is átvehette. Az RMPSZ díját Casián Anett kapta.
A kulcsátadás motívumával zárult a ballagás első része.
A gratulációk után a diákok énekszóval vonultak a központban levő örmény katolikus székesegyházba, megállva ás tisztelegve a Téka Alapítvány előtt.
A templomban ökumenikus istentiszletet keretében közösen imádkoztak a ballagókért, adtak hálát eddigi sikereikért. A református kórus és ifjak köszöntése után hagyományosan a tanári kar éneke zárta az ünnepélyt: „Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el, legyen veled az Isten, kérjük kísérjen el….”
Majd az iskola szimbólikusan visszaadta a felnőtté vált gyerekeket a szülőknek. Az utolsó névsorolvasáskor a diákok átvették az osztályfőnökök búcsúajándékát és szüleik kíséretében hagyták el a templomot.
A közösség pedig meghatódva, könnyes szemmel gyönyörködött bennük, hiszen nem könnyű szembesülni az idő múlásával: a tegnap még szaladgáló kisgyerekekből komoly felnőttek lettek. Alig pár éve a szülők hozták őket kézen fogva az első évnyitóra, most már szüleiknél magasabbak és határozott léptekkel indulnak szebbé tenni a világot. Hisszük, hogy úgy lesz!
