Milyen telefonszámon lehetett elérni 1959-ben a szamosújvári Victoria mozit, a városi szállodát vagy a kórházat? Kik rendelkeztek saját telefon-előfizetéssel, és milyen üzletek, vállalatok működtek a városban? Egy közel hét évtizeddel ezelőtt megjelent telefonkönyv érdekes részleteket őrzött meg az akkori Szamosújvár mindennapi életéből.
1959-ben jelent meg Romániában a Lista abonaților telefonici din provincie, vagyis a vidéki telefon-előfizetők névjegyzéke. A több száz oldalas kiadvány tartalmazza a korabeli Szamosújvár intézményeinek, vállalatainak, üzleteinek és magánelőfizetőinek telefonszámait is. A város a 145. nyomtatott oldalon, a „Raionul Gherla” című fejezetben szerepel, hiszen ekkor a Kolozs tartományhoz tartozó szamosújvári járás központja volt.
A telefonkönyv első pillantásra csupán nevek, címek és számok gyűjteményének tűnik. Közelebbről megvizsgálva azonban számos érdekes részletet árul el a város közel hetven évvel ezelőtti életéről.
A Victoria mozi és a városi szálloda
A korabeli szamosújvári kulturális élet egyik fontos helyszíne a Victoria mozi volt. Az 1959-es telefonkönyv szerint a Libertății 3. szám alatt, a Főtéren működött, telefonszáma pedig mindössze három számjegyből állt: 333.
Ugyanezen a címen szerepel a városi szálloda is, amelyet a 335-ös telefonszámon lehetett elérni. Ez nem véletlen, a Victoria mozi akkoriban a szálloda épületében, a mai kultúrotthon nagytermében működött. A második világháború utáni időszakban tehát az épület a vendéglátás mellett a város kulturális életében is fontos szerepet játszott. Ebben az épületben, a Főtér 3. szám alatt működött az állami lottóiroda is volt, 336-os telefonszámmal.
A városban az 1-es számú étterem is működött, amely a Libertății 2. szám alatt, ugyancsak a Főtéren, a 327-es telefonszámon szerepelt. A szállodával és a mozival együtt ezek az intézmények a korabeli városközpont mindennapi életéhez tartoztak.
Könyvesbolt, gyógyszertár
Az 1959-es névjegyzékben több olyan üzletet és szolgáltatást találunk, amelyek egykori helyét ma már elsősorban a régi szamosújváriak ismerhetik.
Az Avram Iancu utca 2. szám alatt működött a Librăria Noastră könyvesbolt, amelyet a 339-es telefonszámon lehetett elérni. Az utca ma is Avram Iancu nevét viseli, korábban pedig Hétkereszt utcaként ismerték.
A 19-es számú állami gyógyszertár a Főtér 12. szám alatt működött. Telefonszáma 332 volt.
A szamosújvári kórház a Gheorghiu-Dej utca 31. szám alatt szerepel a jegyzékben. Az utca mai neve 1918. december 1. utca, korábbi magyar neve Felsővíz utca volt. Érdekesség, hogy az intézménynek már ekkor külön telefonszáma volt az igazgatóság és a porta számára. Előbbit a 318-as, utóbbit a 319-es számon lehetett hívni.
A telefonkönyvben megtaláljuk az idősek otthonát is, amely a Gheorghiu-Dej utca 42. szám alatt, a mai 1918. december 1. utcában, a 308-as telefonszámon működött.
Az oktatási intézmények közül két középiskola szerepel: az egyik a Gheorghiu-Dej utca 20. szám alatt, a mai 1918. december 1. utcában, 315-ös telefonszámmal (Ana Ipatescu ma), a másik a Bobîlna utca 42. szám alatt, a 314-es számon (Petru Maior). Ez utóbbi utca ma is Bobâlna nevét viseli, régebbi magyar neve Alsóvíz utca volt.
Szeszgyár, malom és cipészszövetkezet
A névjegyzék különösen érdekes adatokat tartalmaz Szamosújvár gazdasági életéről.
A Gheorghiu-Dej utca 48. szám alatt, a mai 1918. december 1. utcában szeszgyár működött (ahol most az Unicarm van), amelynek telefonszáma 340 volt.
A Főtér 3. szám alatt a tejbegyűjtéssel és -feldolgozással foglalkozó ICIL vállalat is rendelkezett telefonos elérhetőséggel, a 225-ös számon.
A városban több kisipari szövetkezet működött. A Cismarul cipészszövetkezet a Bobîlna utca 8. szám alatt, a 224-es telefonszámon szerepelt. Az Arta Populară szövetkezet a Főtér 10. szám alatt működött, telefonszáma 325 volt.
A Crișan utca 1. szám alatt működött a fa- és bútoripari szövetkezet, amelyet a 342-es számon lehetett elérni. Az utca ma is Crișan nevét viseli, régebbi magyar elnevezése Belsőmező utca volt.
A Mihai Viteazul utca 2. szám alatt pedig a Meseriașul szövetkezet található a telefonkönyvben, 207-es telefonszámmal. Ez az utca ma is Mihai Viteazul nevét viseli, a történelmi Szamosújváron Alsóközép utcaként ismerték.
Külön figyelmet érdemel a Someșul járási ipari vállalat. Központja az Armata Roșie utcában, a mai Liviu Rebreanu utcában működött. A névjegyzékben külön telefonszámmal szerepel az igazgató (240), a könyvelés (242) és a porta (241).
A vállalathoz tartozó pékségi részleg a Dragoș Vodă utca 12. szám alatt, a 243-as telefonszámon működött, míg a Steaua malom a 244-es számon volt elérhető. A Dragoș Vodă utca ma is ezt a nevet viseli, régi magyar neve Felsőposta utca volt.
A névjegyzékben az állami mezőgazdaság is megjelenik. A Gheorghiu-Dej utca 4. szám alatt működő állami gazdaság igazgatóját a 245-ös telefonszámon lehetett elérni.
A városban járási gabonabegyűjtő központ is működött. Ennek címe Libertății utca 4., vagyis a mai Főtér volt, telefonszáma 344.
A telefonkönyvben szerepel a vasúti áruraktár is, amely az Állomás utca (Gării) 1. szám alatt, a 337-es telefonszámon volt elérhető.
Ezek az adatok jól érzékeltetik a város akkori gazdasági szerkezetét, amelyben az állami vállalatok, a kisipari szövetkezetek és a mezőgazdasághoz kapcsolódó üzemek egyaránt jelen voltak.
Kiknek volt saját telefonjuk?
Az 1959-es névjegyzék egyik legérdekesebb részét a magánszemélyek bejegyzései alkotják.
A korabeli telefonkönyv szamosújvári részében hét olyan előfizetőt találunk, akik saját nevük alatt szerepelnek. A névsor értékes adatokat tartalmaz a város egykori lakóiról, lakcímükről és telefonos elérhetőségükről.
Bacociu Mihai a Bobîlna utca 16. szám alatt lakott, telefonszáma 350 volt. Az utca ma is Bobâlna nevét viseli, korábbi magyar neve Alsóvíz utca volt.
Baumgarten Alexandru a 30 december utca 27. szám alatt rendelkezett telefonnal, a 347-es számon. Az utca mai neve Armenească, magyarul Örmény utca, régebben Alsóposta utcaként is ismerték.
Lazar Melchior az Avram Iancu utca 6. szám alatt szerepel, 255-ös telefonszámmal. Az utca korábbi magyar neve Hétkereszt utca volt.
Matei Teodor a Bobîlna utca 30. szám alatt lakott, telefonszáma 349 volt. Az egykori Alsóvíz utca ma is Bobâlna nevét viseli.
Popp Ștefan a Ștefan cel Mare utca 32. szám alatt, a 348-as telefonszámon szerepel. Az utca ma is Ștefan cel Mare nevét viseli, régi magyar neve Felsőközép utca volt.
Racz Ștefan a Gheorghiu-Dej utca 23. szám alatt rendelkezett telefon-előfizetéssel, a 253-as számon. Ez a mai 1918. december 1. utca, amelyet a régi szamosújváriak Felsővíz utcaként ismertek.
Sommer Vasile a Crișan utca 18. szám alatt, a 256-os telefonszámon található a jegyzékben. Az utca ma is Crișan nevét viseli, korábbi magyar elnevezése Belsőmező utca volt.
Ezek a nevek különösen érdekesek lehetnek a város történetét kutatók számára. A telefonkönyv azonban nem közli a magánelőfizetők foglalkozását, ezért társadalmi helyzetükről vagy a telefonhasználat céljáról önmagában nem szolgáltat elegendő információt.
A hét név szerint felsorolt előfizető természetesen nem jelenti azt, hogy Szamosújváron mindössze hét magánhasználatú telefon létezett. Az intézményi és vállalati előfizetések mögött további készülékek működhettek, és a jegyzék sem feltétlenül tartalmazott minden létező telefonállomást.
A város utcái 1959-ben
A telefonkönyv utcanevei önmagukban is helytörténeti dokumentumok.
Szamosújváron 1959-ben több olyan hivatalos utcanév szerepelt, amely közvetlenül kapcsolódott a korszak politikai viszonyaihoz.
Ilyen volt a Gheorghiu-Dej utca, a mai 1918. december 1. utca, amely az akkori Román Munkáspárt vezetőjének nevét viselte. A mai Liviu Rebreanu utcát a Vörös Hadseregről nevezték el, hivatalos neve Armata Roșie volt.
A névjegyzékben megtaláljuk a 30 december utcát is, a mai Örmény utcát (Armenească). Az akkori elnevezés az 1947. december 30-i romániai királylemondásra és a köztársaság kikiáltására utalt.
A telefonkönyvben Vasile Roaită neve is megjelenik utcanévként. A korabeli sertéshizlalda a Vasile Roaită utca 12. szám alatt működött. Ennek az utcának a mai megfelelőjét egyelőre nem sikerült megbízhatóan azonosítani.
A politikai eredetű utcanevek mellett a régebbi román történelmi személyiségekről elnevezett utcák közül Avram Iancu, Crișan és Ștefan cel Mare neve is megmaradt.
Az 1959-ben használt elnevezések mellett néhány régebbi magyar utcanév is felidézhető. A mai 1918. december 1. utca Felsővíz utca, a Bobâlna utca Alsóvíz utca, a Dragoș Vodă utca Felsőposta utca, az Armenească utca pedig Alsóposta utca néven szerepelt a város korábbi történetében.
Az Avram Iancu utca Hétkereszt, a Crișan utca Belsőmező, a Mihai Viteazul utca Alsóközép, a Ștefan cel Mare utca pedig Felsőközép utca néven volt ismert.
A történelmi városközpontban a Libertății néven szereplő tér magyar elnevezése Főtér, amelyet napjainkban is így ismerünk.
A régi és mai utcanevek összevetése lehetővé teszi, hogy pontosabban elhelyezzük az egykori üzleteket és intézményeket a város térképén. A házszámok azonosításánál azonban óvatosságra van szükség, hiszen az utcák számozása időközben megváltozhatott.
Amikor a távolsági beszélgetést meg kellett rendelni
A mai mobiltelefonok világában nehéz elképzelni, hogy a telefonálás egykor egészen más szabályok szerint működött.
Az 1959-es telefonkönyv részletes útmutatást tartalmazott a készülékek használatához, a távolsági beszélgetések megrendeléséhez és a különböző szolgáltatások igénybevételéhez.
A telefonhibákat a 02-es számon lehetett bejelenteni, a telefonszám-tudakozó a 03-as számon működött. A távolsági beszélgetések megrendelésére a 09-es, a nemzetközi hívásokra a 07-es szolgált.
A telefonközpontoknak és a telefonkezelőknek fontos szerepük volt a kapcsolások lebonyolításában. A távolsági beszélgetéseket sok esetben külön meg kellett rendelni, és előfordulhatott, hogy a hívónak várnia kellett a kapcsolat létrejöttére.
A könyv külön ismertette a telefonálás díjszabását is. A távolsági beszélgetések árát a két település közötti távolság és a beszélgetés időtartama alapján számították ki.
A kiadványban több reklám is népszerűsítette a telefonhasználatot. Az egyik hirdetés például 40 százalékos díjkedvezményt ajánlott bizonyos esti és éjszakai időszakokban lebonyolított távolsági beszélgetésekre.
A telefon ekkor már a városi intézmények és vállalatok működésének fontos eszköze volt, de a magánhasználata még korántsem volt olyan általános, mint napjainkban.
Egy telefonkönyv, amely megőrizte a régi Szamosújvárt
Az 1959-es telefonkönyv különleges értéke, hogy egy adott pillanatban rögzítette a város intézményeit, vállalatait, üzleteit, utcaneveit és néhány lakójának nevét.
A felsorolásból egy olyan Szamosújvár képe rajzolódik ki, ahol a szálloda épületében mozi működött, a városban szeszgyár, malom, könyvesbolt és több kisipari szövetkezet dolgozott, a telefonálás pedig még külön szolgáltatásokhoz és díjszabásokhoz kötődött.
A névjegyzékből azt is megtudhatjuk, hogy a mai Főtéren egymás közelében működött a szálloda, a mozi, az étterem, a gyógyszertár és több hivatal. A város gazdasági életének központjai ugyanakkor más utcákon, a mai Liviu Rebreanu, 1918. december 1., Bobâlna és Dragoș Vodă utcákban is megtalálhatók voltak.
A dokumentum természetesen nem ad teljes képet a korabeli városról. Elsősorban azok az intézmények és személyek kerültek bele, akik rendelkeztek telefon-előfizetéssel.
A névjegyzék ugyanakkor számos új kutatási kérdést is felvet. Kik voltak a telefonkönyvben felsorolt magánelőfizetők, és mivel foglalkoztak? Ezekre a kérdésekre a régi szamosújváriak emlékei is választ adhatnak.
Arra kérjük olvasóinkat, hogy aki felismeri a felsorolt neveket, emlékszik valamelyik régi üzletre vagy vállalatra, esetleg fényképet őriz az említett épületekről, ossza meg velünk emlékeit. Segítségükkel tovább bővíthetjük Szamosújvár közelmúltjának történetét.
Forrás: Lista abonaților telefonici din provincie, 1959, 145. oldal, „Raionul Gherla”. Az utcanevek azonosításához Szamosújvár régi és mai utcaneveinek jegyzékei, valamint a városi utcanév-nyilvántartás szolgáltak kiegészítő forrásként. A Victoria mozi egykori elhelyezkedésére vonatkozó adat helytörténeti közlésen alapul.
RJA
