0
0
Összefoglaló
Az utóbbi hetekben Erdély egyik legfontosabb gazdasági és turisztikai nevezetessége, a parajdi sóbánya súlyos veszélybe került. A bánya sorsa nemcsak egy vállalat története, hanem a teljes Sóvidék gazdasági gerincének kérdése is lett.
Egy bánya elárasztása – Az események kronológiája
A május végi rendkívüli esőzések következtében a Korond-patak vízhozama 100–180-szorosára nőtt. A víz a bánya természetes és mesterséges védőrétegein áttörve betört a mélybe, elárasztva az összes járatot, beleértve a turisztikai Telegdy-tárnát is.
Május 30-án a védekezést hivatalosan leállították, mert a víz immár teljes egészében ellepte a létesítményt. Az embereket és a felszerelés egy részét kimentették. A feldühödött lakosság nyomására bánya fejlesztési igazgatója lemondott.
A geológusok szerint a tragédia megelőzhető lett volna. Már évekkel ezelőtt figyelmeztettek arra, hogy a meder erősítésére, valamint geofizikai vizsgálatokra volna szükség, ám a Salrom nem biztosította a szükséges forrásokat. A védekezés elmaradt, a következmény katasztrofális lett.
Van remény? – Meglehet menteni a bányát?
A helyzet komolysága ellenére több szakember is úgy véli, a bánya még megmenthető.
Fekete István geológus egy sajtóorgánumnak azt nyilatkozta, hogy a sótömb vízzáró tulajdonságai segíthetnek a víz visszaszorításában. Ha sikerül azonnal elzárni a vízforrást, kiszivattyúzni az elárasztott szinteket és megállítani a sóoldódást, a bánya egyes részei újranyithatók lehetnek.
Egyes bányamérnökök szerint a bánya soha nem lesz már a régi, mert a víz utat tört magának és csak idő kérdése, hogy mennyi minden omlik össze.
Turizmus, gazdaság, társadalom – Egy bánya elvesztésének ára
A parajdi sóbánya nem csupán ipari létesítmény. Több mint 400 ezer látogatót fogadott évente. A turisztikai ágazat, a vendéglátás, az egészségügyi sóterápia, sőt még az ajándékboltok is a bányára építettek. Következtetésként elmondható: „ha nincs bánya, nincs turista. Ha nincs turista, nincs bolt, nincs étterem, nincs vendégszoba. Szegénység lesz, méghozzá gyorsan.”
A román állam válasza – Mederelterelés, drónos megfigyelés
A román kormány részéről Cătălin Predoiu ideiglenes miniszterelnök a bánya ügyét „nemzeti jelentőségű kockázatként” kezelte. A Korond-patak medrének elterelését már megkezdték, vízbefogó csőrendszert telepítenek, és drónokkal, szkennerekkel figyelik a további vízmozgást.
Bogdan Ivan gazdasági miniszter szerint jelenleg nincs beomlásveszély, de a helyzet állandó felügyeletet igényel.
A mentési munkálatok költségét egyes becslések 60 millió lejre teszik. Ez azonban csak az első szakasz, hiszen utána jönne a statikai megerősítés, a sós víz elvezetése, majd talán – egyszer – a turizmus újraindítása.
A közösség kihívásai
A parajdi bányaválság nem csupán technikai kérdés, hanem társadalmi próbatétel is. A helyi közösség összetartása, a politikai felelősségvállalás, a román–magyar együttműködés és a jövőbeni gazdasági diverzifikáció is tét.
A parajdi bánya esetleges beomlása nem az első lenne Erdély történelmében. Ott van a széki sóbánya (1812 -ben omlott be – helyette az Akna-tó), a szovátai (a 19. században beomlott a bánya, helyébe 1875-ben létrejött a Medve-tó), Aknasugatag (az 1950-ben bezárt bánya helyén több tó keletkezett) és a sor folytatódhat.
Utószó helyett
A sóbánya tragédiája mindannyiunk ügye – nemcsak Parajdé. Ha van tanulság, úgy talán az: a természetet nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni, és a jövőt csakis felelős szakmaisággal, időben meghozott döntésekkel lehet biztosítani.
RJA
