Kallós Zoltán ma lenne 100 éves. Az a ritka ember volt, aki nem könyvekből tanulta a hagyományt, hanem faluról falura járva, emberektől, hangból, emlékezetből.
1926-ban született Válaszúton, és már fiatalon elkezdte lejegyezni a körülötte élő közösségek dalait, történeteit. Nemcsak a magyar, hanem a román és cigány folklór is érdekelte, mert számára a hagyomány nem nemzetiség, hanem élő valóság volt.
Életének nagy részét gyűjtéssel töltötte: Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában, Gyimesben. Sokszor nehéz körülmények között, olykor megfigyelve, olykor félreállítva, mégis következetesen dolgozott. Több ezer dallamot, balladát és szokást mentett meg attól, hogy eltűnjön.
Ami különlegessé tette, az a hozzáállása volt. Nem adatközlőket keresett, hanem embereket ismert meg. Leült melléjük, meghallgatta őket, és közben egy egész világot vitt tovább. Ennek köszönhetően a gyűjtései nem száraz anyagok, hanem élő hangok maradtak.
1992-ben létrehozta Válaszúton a Kallós Zoltán Alapítványt, ahol nemcsak megőrizni akarta a hagyományt, hanem át is adni a következő nemzedéknek.
Kallós Zoltán munkája nélkül ma kevesebbet tudnánk arról, hogyan énekeltek, táncoltak, éltek az erdélyi falvakban. Nem rekonstruált múltat hagyott ránk, hanem felvett, megőrzött, továbbadható valóságot.
Riti József Attila
Ezt is olvasd!
Néptáncelőadással tiszteleg Kallós Zoltán emléke előtt az Udvarhely Néptáncműhely
Ünnepélyesen felavatták a Kallós Zoltán Népzeneiskola új épületét Kolozsváron
Egy hozzászólás