0
0
Az idei érettségin Barabás Emőke, a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum végzős tanulója országos első lett a magyarul érettségiző diákok között. Teljesítménye nemcsak az iskola, hanem városunk büszkesége is. Emőkét arról kérdeztük, hogyan élte meg ezt a különleges eredményt, és mit üzen a jövő nemzedékének.
1. Hogyan fogadtad a hírt, amikor megtudtad, hogy országos első lettél az érettségin?
Mi volt az első gondolatod, érzésed?
Nem hittem el, őszintén nem gondoltam, hogy 9,9-nél senki sem írt nagyobbat a magyarok közül, mert sokszor láttam, hogy van olyan, hogy a diákoknak sikerül a 10-es média és gondoltam, hogy ez nincs másképp a magyar diákok körében sem. Elsősorban boldog, hálás voltam, hogy ilyen jól sikerül az érettségim, elégedett voltam, mert a sok tanulás, fáradtság, áldozat nem volt hiábavaló.
2. Milyen út vezetett idáig? Volt olyan tanár, könyv vagy élmény, ami különösen sokat jelentett a felkészülés során?
Esetleg volt olyan pillanat, amikor nehézségekkel kellett megküzdened?
A folyamatos tanulás, mindig is napról-napra, tanóráról tanórára tanultam S egy-egy felmérő előtt ismétlem. Minden tanár sokat segített, válaszoltak a kérdéseinkre és próbálták olyan időpontba tenni az előkészítőket, hogy azok a legtöbbünknek megfeleljenek. Az iránytű sokat segített, mert összefoglalta azokat, amik nélkülözhetetlenek a magyar érettségire. A matek tesztek és a román tesztes könyv pedig segített, hogy jobban elsajátítható legyen az elméletet. Sokszor nagyon fáradt voltam, mert a pihenés, alvás az utolsó helyre került, de azzal biztattam magam, hogy már csak egy kevés idő, mert napról-napra közelebb vagyunk az érettségihez és igenis van értelem a sok erőfeszítésnek. Rengeteg dolgot kihagytam, de így utólag nem bántam meg. Akkor lehet, hogy idegesített, hogy majdnem mindenre nemet mondtam, de szerintem most már megértik, ha eddig nem volt világos, hogy nem volt hiába.
3. Az érettségi éve sokak számára stresszes időszak – te hogyan tudtál kikapcsolódni, feltöltődni a tanulás mellett?
Volt olyan tevékenység, hobbi vagy közösség, ami segített egyensúlyt tartani?
Nekem is nagyon stresszes időszak volt, de a zenehallgatás segített a mindennapokban, továbbá a pénteki ifi órák, amelyeknek célja az Isten, önmagunk és társaink megismerése volt. Volt, hogy csak késő este értem haza, mert társasjátékoztunk vagy éppen valami finomat sütöttünk-főztünk, de ez segített abban, hogy legalább egy kis ideig ne arra gondoljak, hogy most miből kellene készülni, mit kell átismételni. Ezért köszönettel tartozom Timsa Tamásnak, aki még ősszel elhívott egy ifi-s alkalomra, ami aztán minden péntek délutánra kiterjedt, és Opra Koppánynak, aki ezeket a tevékenységeket tartotta, meg persze annak a közösségnek, aki a csoportot alkotta és engem is befogadott maguk közé.
4. Mi inspirál téged az irodalomban? Van kedvenc szerződ, műved, idézeted, ami közel áll hozzád, és hatott rád az érettségi felkészülés során?
Kedvenc művem a Kalózlány könyvsorozat Lupescu Katától, ami megmutatta nekem, hogy a kor nem számít, hiszen még gyerekként írta ezt a művet, amely egy olyan világba repít el, ami hasonló a miénkhez, annak ellenére, hogy fantáziavilágban játszódik, de mégis segít rájönnünk arra, hogy az élet milyen bonyolult, hogy mindenkinek meg kell vívnia a saját „csatáját”, hogy a személyiség milyen módon tud formálódni és az akarat és kitartás mennyire tudnak érvényesülni.
„Vannak olyan pillanatok, mikor el tudjuk hinni, hogy az élet szép, hogy érdemes küzdeni azért, ami jó, és hogy az végül mindig diadalmaskodik a gonosz felett. Hogy minden alagút végén ott a fény… hogy minden csúcs után jön egy lanka… Mikor meghatottan elmosolyodsz, és szembenézel a jövővel, és azt mondod: minden jobb lesz, és semmi sem állíthat meg! Charlotte akkor ott érezte, hogy képes lesz rá… meg fogja tudni szerezni a szintre-képességet; felszabadítja a Földet a művészbefolyás alól. Érezte… hogy egyszerűen csak… révbe ért…” – Lupescu Kata: Kalózlány Kékvér
5. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Kiteljesedni a karrierben, vagyis egy olyan utat, állást és baráti kört szerezni, amely lehetőséget nyújt a fejlődésre és számomra inspiráló.
6. Mit jelent számodra az iskola, és az a közösség, ahonnan elindultál?
Mit viszel magaddal innen tovább?
Kihívást és sokszínűségét, mert rengeteg akadállyal szembesültem, ami kihívást jelentett számomra és sok olyan embert ismertem meg, akik mások voltak, mint én, mégis megtaláltam velük a közös hangot, tanultam tőlük. A kihívás nem leküzdhetetlen akadály, a különbözőség nem probléma.
Továbbá az Istenben való hit a segítségünkre van: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyíttatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyíttatik.” Máté 7:7-8
Habár tanultam, minden magamtól telhetőt megtettem, mégis úgy gondolom, hogy Isten segítsége nélkül most nem tartanék itt.
7. Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik most állnak érettségi előtt, és talán kételkednek önmagukban?
Hogyan lehet szerinted megőrizni a lelkesedést és a kitartást egy ilyen kihívás során?
Lépj a tettek mezejére, vedd kezedbe a sorsod, kezdj el tanulni, mert sosem késő elkezdeni, lehet, hogy most úgy tűnik, hogy képtelen vagy megugrani az akadályt, de gondolj bele, hogy mennyien voltak előtted, ugyanazokkal a kételyekkel, S most lehet, hogy ők a tanáraid, ismerőseid, szüleid, akik bátorítanak téged. Ha másnak sikerült, neked is sikerülni fog. A lelkesedést és kitartást szerintem úgy lehet megőrizni, hogy tudatában vagyunk annak és emlékeztetjük magunkat, hogy van értelme, lényege annak, amit csinálunk. A jövőnk kulcsát tartjuk a kezünkben és nagyon nem mindegy, hogy milyen lesz a végkifejlet.
***
Barabás Emőke példája azt mutatja, hogy a tehetség és a szorgalom találkozása nemcsak eredményt, hanem példát is ad. Közösségünk büszke rá, és sok sikert kívánunk neki a jövőben is!
