0
0
Kedd este Kiss Olivér újságíró, a Téka Alapítvány konferenciatermében, a 27. Őszi Fesztivál keretén belül arról beszélt az érdeklődőknek, hogyan lehet olcsón beutazni a világot.
Kis Olivér újságíró nem a felkapott turistautakat keresi, hanem a legmélyebb low cost-nak vagy diákbarát árnak nevezett utazási filozófiával jutott el a világ több mint nyolcvan országába, a kezdeti stoppolástól és újságírói ösztöndíjakból mára a világlátás, tapasztalatszerzés és képbe helyezés vált a legfőbb küldetésévé. „Ez az egyik legfontosabb, hogy lássunk, halljunk, és képbe helyezzük magunkat, főleg újságíróként, de emberként is… és tudjuk, hogy mitől döglik a légy” – vallja.
Olivér utazási karrierje még a rendszerváltás után, 1995-ben kezdődött. Mindössze egyetlen kölcsönkért dollárral vágott neki Budapestnek. A kezdeti időszakban a stoppolás és később a speciális újságírói ösztöndíjak segítették a világjárásban, mára azonban a low-cost légitársaságok és a Couchsurfing kombinációjával éri el a minimális utazási költségeket. Nem turistaként, hanem utazóként akarja látni a világot. A szállás költségét szinte nullára csökkenti az ingyenes vendéglátók segítségével, amihez a bevált trükkje a kreatív bemutatkozás: „Hello Liliana, I’m Oliver, a vampire from Transylvania!” (Helo Liliana, Olivér vagyok, egy vámpír Erdélyből!) – ezzel a szöveggel garantáltan beindítja a fogadók fantáziáját.
A low cost életmód nem kényelmes. Aaludt már matracon, padláson, pincében, asztalon, sőt, még zongora alatt is. A költségeket tovább faragja azzal, hogy diákmenzákon étkezik, bátran ír a Magyar Főkonzulátusoknak és helyi Facebook csoportoknak is szállás reményében. A tokiói repülőjegyét pedig egy barátjától kért húsz évre szóló kamatmentes kölcsönnel fedezte.
Az utazás nem veszélytelen
Az újságíró különleges tisztelettel beszél az arab és muszlim országok vendégszeretetéről, amit érdekmentesnek tart, szemben a pénzügyileg motivált európai vendéglátással. A Korán szerint az utazó itt Allah barátjának számít. Ugyanakkor éppen ezeken a vidékeken találkozott a legnagyobb kulturális feszültségekkel is.
Irakban, a déli Baszrában sétált a házigazdájával, Ali Azizzal, amikor egy parkban túl közel ültek két helyi, hagyományos viseletbe öltözött nőhöz. A nők apja, vagy férje azonnal megjelent, és haragosan Ali Azizt tette felelőssé, mondván, szégyellje magát, amiért ilyen helyzetbe hozta a családját. A vita becsületbeli üggyé fajult, ami a helyi törzsi szokások szerint azonnal leszámolást von maga után, ahol előkerülnek a Kalasnyikovok, rakétavetők, gránátok, és a halottak száma 7 és 20 között mozog. Olivérnek azonnal menekülnie kellett a helyszínről, de mint utazót, tisztelettel bánták. Egy másik alkalommal egy apró figyelmetlenség is súlyos sértéshez vezetett: amikor meleg volt, mezítláb hátradőlt a vendéglátója lakásában, aki megdöbbenve kérdezte, mit csinál. Kiderült, hogy a mezítelen talp mutatása az egyik legnagyobb tiszteletlenség, mintha Európában leköpnének valakit az utcán.
Kábul – Esküvőn a tálib parancsnokok között
A legextrémebb élményét Afganisztánban, Kábulban élte át, ahol egy német fiúval, Lorenccel jutott el egy esküvőre. Azonnal tudatosult benne, hogy egy nagyon szegény országban lévő, fényárban úszó, elzárt épületben csakis magas rangú tálib parancsnokok gyűlhettek össze, és rögtön gyanakvóan néztek rájuk, kémeknek vélve őket. A tálib hagyományok miatt nem volt zene és tánc, a menyasszonyt sem láthatták, ráadásul a teremben egy drón is körözött, amely élőben közvetítette a jelenlévőkről szóló információkat a legfelsőbb tálib vezetésnek.
A döbbenetes látvány az asztalokon heverő fegyverek voltak. A tálibok kedélyesen helyezték el a Kalasnyikov golyószórókat az asztalukon. Az újságíró számára kiderült, hogy ők úgy használják a rakétavetőt, mint mi a cukrot tesszük a teánkba. A fegyverek jelenléte náluk a mindennapi élet része, mert „nem lehet tudni, hogy mikor tört ki egy balhé”. A helyzet ellenére Olivér beöltözve, fekete színű kurta pizsamában volt jelen, ami a tálibok kedvelt színe, és óvatosan ugyan, de fényképezni is tudott.
Az utazás, a tapasztalatok és a kalandok számára maga a minden. Az újságíró a napokban vág neki a következő útjának, melynek célpontjai Kína (Sanghaj, Peking), Dél-Korea (Szöul, Puszan) és Japán (Fukuoka, Tokió). Ennek az útnak a megszervezése sem ment könnyen, de a tapasztalt utazó, a low cost filozófia nagymestere túltett minden akadályon.
Kiss Olivér beszámolója nem csak izgalmas és kalandos utazásokról szól, hanem arról is, hogy az álmok követése és a kitartó minden esetben meghozza eredményét. Kiss Olivér története mindenkit arra inspirál, hogy kövesse álmait, még akkor is ha a veszély a közelünkben van.
Riti József Attila
