0
0
Örményország, kereskedelmi szempontból igen előnyös földrajzi fekvése és 301-ben államvallásként elismert kereszténysége miatt, sok szenvedésen ment keresztül. Az örményt a világ legrégebbi népei közé sorolhatjuk, hiszen a legenda szerint Hayk, az örmények ősatyja, Noé után az ötödik generáció. Noé bárkája is az Araráton állt meg, az örményeknek szimbolikus hegyen, de ma Törökországhoz tartozik, éppúgy mint a középkori Örményország fővárosa Áni. A mai Örményország területe 29,7 ezer négyzetkm, kb.3 millió lakóssal. Ezzel szemben az Örmény Birodalom, II. Tigrán uralkodása idején, Kr.e.95-55, a Földközi tengertől a Kaspi tengerig terjedt és ma, szerte a nagyvilágban, 4-6 millió örmény él diaszpórában.
Tagadhatatlanul, az örmények szenvedése az 1915-ös népírtással érte el csúcspontját. A Metz Yeghern, a Nagy Rossz, kitörölhetetlenül bevéste magát minden örmény emlékezetébe. Már 1894-1896-ban, II. Abdul Hamid, a Vörös Szultán idejében megkezdődtek a mészárlások, majd 1909-ben folytatódtak Kilikiában, az 1908-ban hatalomra került ifjútörök kormány rendeletére. Több ezer halottról, de sok menekültről, árváról, iszlámra áttérített keresztényről, kirabolt falvakról, szétzúzott vagy mecsetté átalakított keresztény templomokról számolnak be. 1915 április 18.-án Van tartományban 60 ezer örményt mészároltak le. Megkezdődött a pokol. Április 24-én Talaat pasa kiadta a parancsot az örmény értelmiségiek letartóztatására Konstantinápolyban. Amit hivatalosan az örmény nép áttelepítésének neveztek, az oroszokkal való együttműködés vádjával, az valójában a Szíriai és Mezopotámiai sivatagokba való deportálás volt. Az erőltetett meneteket többnyire kurd portyázók rendszeresen támadták. 1915-ben az Anatóliában és Nyugat Örményországban élő örmény lakósság 2/3 -a elpusztult. Habár az örmény népírtás a mai napig vitatott téma és az áldozatok száma is, maga Talaat pasa, az akkori belügyminiszter, személyes feljegyzéseiben 1,6 millió áldozatot említ meg.
Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 1985-ben elismerte az örmények holokausztját, majd 1987-ben az Európai Parlament is. Összesen 29 ország törvényben rögzítette az örmény genocídium tényét. Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőháza 2019 október 29-én népírtásként ismerte el az 1915-1923 közötti örmény tömegmészárlást.
A népírtásért felelős Talaat, Enver és Dzsemál pasákat, VI. Mehmed hatalomra kerülésekor, halálra ítélték, de elmenekültek. Ha a jog nem is, a bosszú utolérte őket és mindhárman örmény kéz által vesztették életüket.
Az örmény genocídium századik évfordulóján, 2015-ben, Ferenc Pápa a római Szent Péter Bazilikában örmény szertartású misét celebrált és a XX. század első népirtásának nevezte az örményeket sújtó mészárlásokat.
Az 1915-ös népírtás menekültjeinek Szamosújvár is menedéket nyújtott, így talált otthonra a Martaian, Kurusian és Horenian család, akik még őrzik jellegzetes nevüket és részben, beszélik őseik nyelvét.
Hogy ne felejtsünk és megelőzzünk ilyen borzalmakat, olyan regények emlékeznek meg a fájdalmas eseményekről, mint Franz Werfel – A Musza Dagh negyven napja, Henri Verneuil – Mayrig vagy Antonia Arslan – Pacsirtavár.
Április 24 minden örmény számára a megemlékezés napja.Számomra április 24.-e örmény gyökereim tudatosítását jelenti. Mert ezen a napon örmény nagyanyámat látom ahogy, az asztal fölé hajolva, fülecskéket készít a hurutos levesbe és örmény nagyapámat hallom amint Ániról mesél és az örmények vándorlásáról és ezen a napon érzem a friss lavash ízét és a gránátalmáét, ezen a napon hallom a duduk édes-keserű hangját, ezen a napon megfürdök a barackvirág illatában és ezen a napon megszólal Ániban az ezeregy templom harangja, mert ezen a napon megsiratjuk halottjainkat.
Riti Gabriella
