„Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” 133.Zsoltár:1.
Az Erdélyi Szent Márton Kulturális Központ Egyesület tagjai 2023-ban szervezték meg az első Szent Márton zarándoklatot Szépkenyerűszentmárton – Szamosújvár útvonalon. Mindazok, akik résztvettek a tavalyi eseményen kifejezték óhajukat, hogy legyen folytatása. És lett! Isten segítségével 2024. október 5–én, a Szépkenyerűszentmárton–Szamosújvár útvonalon Dr. Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök vezetésével a második Szent Márton zarándoklaton vehettek részt az atyafiak.
A zarándoklat 10 órakor indult a szépkenyerűszentmártoni református templomból. A 16 kilométernyi útszakaszból 5 km-t gyalog tettek meg a résztvevők. A hátralevő 11 km autóval való megtétele után pedig, a szamosújvári Szentháromság örmény katolikus székesegyházban 15 órától ökumenikus Istentiszteleten vettek részt. A Székesegyházban a jelenlévők örömmel hallhatták, hogy a 2019-ben alapított Erdélyi Szent Márton Kulturális Központ Egyesület teljes jogú tagja lett az Európai Szent Márton Kulturális Útvonal Szervezetnek (Fédération Européen des Centres Culturels Saint Martin).
A zarándokok az 5 kilométernyi útszakaszon imádkoztak, énekeltek, majd hol elcsendesedve elmélkedtek, hol barátságosan beszélgettek.
A tavalyi és az idei zarándoklatra tekintve felmerül a kérdés, hogy milyen volt? A válasz az, hogy: jó. De, mit jelent ez a jó? Erre nem tudunk válaszolni, mert mindenkinek saját magának kell megválaszolnia ezt a kérdést. Általánosságban fogalmazva kérdezhetnénk, de tudjuk, hogy mindenik kérdésre a válasz az, hogy: igen. Jó, ha imádkozunk? Igen. Jó, hogy a zarándoklaton imádkozunk családunkért, másokért, a békéért? Igen. Jó, hogy egy ilyen ünnep alkalmával jóravaló emberekkel barátságot kötünk? Igen, és lehetne folytatni az általánosító kérdéseket, de inkább kérdezzük meg Önmagunktól: jövőre részt veszek-e a harmadik Szent Márton zarándoklaton? Minek, sajnos ezt is odatesszük? Hisz, elmesélik majd mások, hogy milyen volt. A kettő nem ugyanaz! A zarándoklaton résztvevők átélik az örömöt, az áldást, megtapasztalják „mily jó, amikor együtt lakoznak az atyafiak”.
Teljesen más érzés egy örömöt átélni testileg-lelkileg, vagy meghallani a messzi távolból. Hiszen gondoljunk arra, milyen érzés a telefon képernyőjén látni a messze idegenben élő gyermekeinket, unokáinkat és mennyivel jobb érzés, amikor magunkhoz ölelhetjük őket. Jó érzés a tévében megnézni a magyar foci válogatott győzelmét, de micsoda élmény lenne a Puskás Arénában együtt örvendeni 60 ezer magyarral. Az eseményeket lehet passzívan távolról követni. Viszont sokkal jobb aktívan részt venni, örvendeni, imádkozni, együtt lenni!
Felszegi Imre