0
0
Isten segítségével áldásos volt az első zarándoklat Szépkenyerűszentmártonból Szamosújvárra. Az Erdélyi Szent Márton Kulturális Központ Egyesület tagjai által szervezett zarándoklat 2023.október 15.-én délben 13 órakor indult a Szent Márton nevéről elnevezett kicsi mezőségi falu református templomából, ahol az Istentiszteleten a Magyar Himnusz eléneklése után Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök szeretettel köszöntötte a helybélieket, valamint a zarándoklatra érkezett szegedi, szombathelyi, szamosújvári, bonchidai, kolozsvári és csíkszeredai vendégeket.
Az írott forrásokban az áll, hogy Szépkenyerűszentmárton első templomát a 13.században építették Szent Márton tiszteletére. Arról nem beszélnek a történelmi anyagok, hogy mi történt az Árpád-kori templommal, de arról már igen, hogy annak helyébe a 15. században egy másik templomot emeltek. Sajnos az idő múlásával ezt le kellett bontani. Viszont az Isten házába vágyakozó, imádkozó emberek nem tudtak templom nélkül élni, így hát 1920-ban a harmadik templomot is felépítették, mely ma is áll, sőt a toronyban megcsodálható egy 1461-ben öntött harang.
A történelem viharjai és a háborúk pusztításai miatt nagyon kevés középkori harang maradt fenn, ezért, ezt a Mátyás király korabelit érdemes megcsodálni, amikor arra járunk. Istent magasztaló énekekkel innen, a Szent Márton püspöknek szentelt templomtól Szent Márton szülővárosa, Szombathely püspökének lelki vezetésével indultak a zarándokok, fiatalok, középkorúak és idősök egyaránt.
A templomdombról leereszkedve mindenki óvatosan lépegetett az ódon kövekből épített grádicsokon (lépcső), és minden bizonnyal sokak elméjében felelevenedett a Zsoltárok Könyvéből valamelyik Grádics zsoltár, vagy Zarándokének. A település határáig mindannyian gyalog zarándokoltak, majd a tanárok és tanítónők, valamint a szülők kíséretében a gyermekek és az ifjak biciklire ültek, és letekerték a 16 km-t. A gyalogosok hosszú utat tettek meg testileg és lelkileg egyaránt. A több, mint négy órás gyalogoszarándoklat ideje alatt mindenki énekelt, imádkozott, csendben magába szállt, majd társalgott. Az idő csendes volt, nem tűzött a nap, nem tombolt a szél, nem esett az eső. Csend borította a tájat és a menetelő kis csapat tagjainak szívét, lelkét. Ebben a csendben mindenki imádkozott magáért, családjáért, magyar népünkért, az egyházért, a világ békéjéért.
A városhoz közeledve megélénkült a forgalom, és most lett nyilvánvaló, hogy milyen nagy segítség a rend őreinek a szolgálata, akiknek egy része végig gyalogolta a teljes utat, másik része az autósforgalmat irányította, vagy ha úgy kívánta a helyzet, akkor leállította. A menet haladt előre, néha lankadva, a fáradtság miatt, de újból-újból erőt merítve abból, hogy közel a cél. Az erőt próbáló zarándoklat közepette ismét felelevenedett a zsoltárköltő, akinek ugyanúgy hosszú utat kellett megtennie az Isten házáig.
A templomba kívánkozó embert Isten megsegíti, és legyőz minden fáradságot, nehézséget, akadályt megpróbáltatást avégre, hogy célba érjen. E kicsi, de lelkes csapat mindezt átélte. Átélte Jézus Krisztus vezetését. Érezte Isten közelségét. Célba ért. Megérkeztek a zarándokok a szamosújvári római-katolikus templomba, ahol 18 órától a fáradtságot nem ismerő és mindenkit bátorító Dr. Székely János püspök mutatta be a misét. A templomi szertartás után megfogalmazódott a közös kívánság: „jövőre is szeretnénk zarándokolni”!
Felszegi Imre
