0
0
Kedves ünneplő testvéreim a karácsonyi evangélium, a Lukács evangéliuma második részének a hetedik verséből így szól: „És szüli az elsőszülött fiát és bepólyálá őt és helyezteti őt a jászolba mivel, hogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál.”
Karácsonyi történet azzal kezdődik a Jézus számára nem volt hely a vendégfogadó háznál, és neki azért kellett istállóban megszületnie mert sem a vendégfogadó háznál sem sehol más tisztességes helyen nem volt helye a vajúdó Máriának. A próféták már régen megmondták, hogy Jézusnak Betlehembe kell megszületnie. Erre úgymond emberi tudás gondolat szerint nem sok esélye volt, de ha ott kell megszületnie. és a próféciák ezt mondták akkor Isten gondoskodott arról, hogy ez meg is történjen. Ez Isten akarata volt. De, hogy istállóban kellett megszületnie az már az ember cselekedete volt őt tette azt, hogy más helyen nem volt Jézus számára hely.
Nemrég hatalmas visszhangot váltott ki a Németországban és a nemzetközi sajtóban, hogy a német külügyminiszter utasítására eltávolították a miniszteri városháza béke termékből a feszületet, amely több mint 482 esztendeje ott állt. Erre azért került sor mert úgy gondolta a külügyminiszter, hogy a G7-csúcs találkozón lesznek olyanok, akiket esetleg zavar az, hogy ott van a feszület a falon. Erre nem volt példa a korábbiakban, hogy ez megtörténhetett volna, és most Jézusnak többé a feszület meg nem volt helye a városházán. Úgy belénk nyilallik ez a történet és a felolvasott bibliai ige, hogy Jézusnak nincs helye ebben a világban és ma ebben a világban nagyon sok helyen nagyon sok minden tölti be a vendégfogadó szerepét. Sok mindenre mondhatjuk azt, hogy az a vendégfogadó a ház. Ma egy olyan világot élünk amikor mindenkit, hogy mindent el kell viselni tolerálni kell kivéve a Megváltót. Kevés hely van számára a mindennapi beszédben, kevés helyen van a munkahelyeken az iskolában. Nem is beszélve a politikáról.
Sajnos, hogy a betlehemi gyermeket egyre kevesebb helyen fogadják szívesen. Néha meg a mi életünkben, a mi keresztény életünkben sincs elég hely számára.
Közülünk is sokan panaszkodnak arról, hogy tele van az életük és már nem fér bele semmi. Nincs időnk semmire, szoktuk ezt mondani, tele vagyunk gondokkal, tele vagyunk programokkal. Sokszor a gyermekeinknek sincs ideje arra, hogy úgymond megismertessük az Úr Jézus Krisztussal és maradnak el a vallás órákról. Nekünk pedig nincs időnk a vasárnapi istentiszteletekre, a közösségbe eljárni mert egyébbel teletömtük az életünket.
Szinte zavaros kezd lenni, ha egy közösségben Őróla beszélünk vagy netán Ő szól mhiozzánk. Hány és hány családban ünnepelnek a ma is úgy nem beszélnek róla. Valami másról igen de Jézus Krisztusról nem. Ez azt jelenti, hogy Őt kívül hagyjuk a mi életünkön, az életünkben nincs hely számára:
Kedves testvéreim arra kérlek benneteket, hogy ezen a karácsonyon egy kis helyett legalább hagyjunk az életünkben neki és ezáltal rangsoroljuk újból a mi érték piramisunkat, hogy mi van elől és mi van mögötte mi van legalján, mert ha mi ezt nem tesszük meg akkor az életünk szűkebb lesz, de ha Őt nem tudjuk befogadni akkor el is fog veszni hiszen Ő megtartó Ő az akit Isten azért küldött erre a világra, hogy megtartsa a bűnös embert, a elveszni készülő emberiséget. A karácsonynak az igazi örömüzenete az, hogy Isten elfogadott bennünket, befogadott bennünket és utánunk jött. Megkeresett bennünket, hogy mi is haza találjunk és haza jöhessünk. Halljuk meg ezt az örömhírt és úgy forduljunk feléje váljunk nyitottakká, elfogadókká és tudjuk befogadni tiszta szívből.
A felkínált kegyelmét irgalmát és szeretetét így adja Isten nekünk.
Áldót és boldog karácsonyt! Ámen
Kató Béla az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke
