0
0
Hétfőn, április 27-én délután kint jártunk a városszéli régészeti ásatáson, ahol dr. Mátyás József, a városi múzeum igazgatója és csapata a tavasz eleje óta az egykori Congri castrum thermáit keresi.
Bár a thermákat még nem találták meg (nem is találhatták, hiszen még nagyon az elején járnak), feltártak egy római kori kutat, benne pedig egy korabeli kancsóra bukkantak. A kút mélyén egy tölgyfahordót is találtak, amelynek faelemei egészen jó állapotban kerültek a felszínre.
A telepen két különböző korszakban épült elemeket is találtak. Vályogfal, illetve vesszőnyalábból készült kerítés oszlopainak nyoma is előkerült. Ezek mellett egy vastag kőfalra is bukkantak. Mátyás József szerint egy katonai építményről lehet szó. Az építmény nem a castrum része, hanem a mellette lévő vicusban állt.
Régészeti ásatások rég nem zajlottak Szamosújváron. Bár az első kutatásokat a területen Torma Károly végezte a 19. században, a castrum létezéséről korábban is tudtak, ugyanis a 20. század elején a nyomai még jól látszottak. Köveit felhasználták a város építése során. Vannak olyan római sírkövek, amelyek napjainkban is látszanak a Főtér házainak falán (például a Sétatér bejáratának jobb oldalán lévő házon).
Torma után, a Szolnok-Doboka vármegye történeti társulata megbízásából Ornstein József végezte az ásatásokat 1901-ben, és számos leletet helyezett el a dési, illetve a szamosújvári múzeumokban. Bár Ornstein csak amatőr régész volt, ő jött rá arra, hogy a szamosújvári castrum a Congri nevet viselte. Ornstein egy térképet is készített a „római castellumról”, ahogy abban a korban nevezték a castrumot.
1907-ben már nem Ornstein, hanem egy másik régész, dr. Orosz Endre végezte a munkálatokat az Örmény Múzeum megbízásából. Az ásatások végeztével egy cikkben számolt be eredményeiről, amelyet a Szamosújvári Közlöny 1907. szeptember 25-i lapszáma közölt. A beszámolóból megtudjuk, hogy egy fürdőt is feltárt: „A teljesen feltárt fürdőben egy kőlapzatú verandát és 9 helyiséget találtunk, melyekből kétségtelenül megállapítható volt egy 12 m hosszú vízmedence, mint frigidárium, 2 fűtőhelyiség, fornax, egy hypocaustum, 2 caldarium, egy nagy szoba (Atrium) stb., ezek közé közbeosztott szobák.”[1]
Az 1907-es ásatások folyamán több száz leletet találtak, amit a múzeumba szállítottak: „bronz- és cserépmécses, egy teljes szerkezetű vasmécses, 6 római és 2 újabbkori érem, csonttűk és stilusok, apró bronz alkatrészek, csontkalkulusok, cserépkarikák, vaskulcs, feliratos kőtöredékek, (LIB) oszlopfejek és oszloptöredékek, díszes faragású kövek, márványszobor lábtöredéke, bronzszobor jobb keze, ép edények, bronz- és vasszegek, gyűrű, lándzsa- és nyílhegyek, bélyeges és bélyegtelen ép téglák, kőből való szobrok részletei, szarvas- és őzaggancsok, konyhahulladékcsontok, edénytöredékek stb., stb. kisebb tárgyak.”[2]
Az első világháború és az impériumváltás miatt egy ideig szüneteltek a régészeti ásatások. Újabb kutatásra egészen 1937-ig kellett várni, amikor a kolozsvári egyetem megbízásából Gherasim Pintea vezette a munkálatokat. Pintea rövid ideig volt terepen, és alig három feliratot talált. A régész végül felhagyott a szakmájával, és újságírónak állt.[3]
További feltárásokra egészen 1960–1968-ig kellett várni. Ekkor építették a fafeldolgozó kombinátot, és a leletek széles tárháza került elő a castrum területéről. Az említett időszakban ketten is végeztek ásatásokat: Dumitru Protase (1960–1968 között, a kolozsvári Történelmi Intézet munkatársa) és Alexandru Nicula (1961–1965 között, a városi múzeum igazgatója). A legértékesebb leletet Dumitru Protase csapata találta meg véletlenül 1961-ben. Ez egy 133. július 2-án kiadott katonai diploma (bronztábla), amely bizonyítja a Dacia Porolissensis provincia létezését. Nem ez volt az egyetlen katonai dokumentum, amit az egykori castrum területén találtak: 1971-ben előkerült egy másik, 123-ban kiadott oklevél is, amely szintén megemlíti a provinciát.[4]
A régészeti ásatások során a castrum körül polgári építmények nyomaira is rábukkantak. Az erődítménytől délre, a mostani malomárok közelében találtak egy nekropoliszt, amely szoros kapcsolatban állt vele. A mostani ásatások is ennek környékén zajlanak, az egykori vicus helyén.
A fafeldolgozó kombinát terjeszkedése miatt további régészeti ásatásokat rendeltek el. 1971-ben a kolozsvári történelmi múzeum munkatársai, Jungbert Béla és Pop Constantin vezették a munkálatokat. A talált tárgyakat a múzeum raktárában helyezték el, és azóta sem publikálták az eredményeket.
A munkálatok 1981-ben folytatódtak, ezúttal Dumitru Protase és Radu Ardevan vezetésével. Szintén a tárgyak széles tárházát tárták fel, amiket a kolozsvári múzeumba szállítottak.
A gyár további bővítése miatt 1981 és 1983 között újabb kutatásokat rendeltek el. A különböző tárgyi leletek mellett megtalálták az egyik kaputornyot, mely szinte teljesen épen megmaradt.
A nyolcvanas években a szamosújvári múzeum munkatársai helyenként folytatták az ásatásokat, de semmilyen jelentős építészeti elemet vagy tárgyat nem találtak.
Az egészban megmaradt vezetékek
A 20. század elején a korabeli sajtó több alkalommal is beszámolt Ornstein József vagy dr. Orosz Endre ásatásainak eredményeiről, és arról, hogyan lehetne a castrumot bekapcsolni a hétköznapi életbe. Kiváló példa erre a következő érdekesség, amelyet a Dési Hírlap 1909. március 2-án megjelent lapszámában közöltek: „az országos vízépítészeti igazgatóság közegészségügyi mérnöki hivatala elkészítette a terveket, amelyek szerint a szűrt vizet a Kétkereszt-domb oldalán fekvő, a római Congri tábornak teljesen épen fönnmaradt tartányába nyomnák föl, ahonnan csővezetékekben jutna el a használati helyre. A tartányt felülvizsgálták és bebizonyult, hogy az teljesen használható, éppen kellő nagyságú, csak az évszázadok alatt belekerült elagyagosodott homokot és szemetet kell kitakarítani belőle. Ez a kétezeréves vízvezeték a városi kultúra erejének, maradandóságának olyan erős dokumentuma, amelyre büszkeséggel hivatkozhatik a városfejlesztés, a városkultúra minden munkása. Országok, népek, emberek, intézmények porladtak el kétezer esztendő súlya alatt, de a városi kultúra eredménye diadalmasan állott ellent az idő mindent megőrlő vasfogának itt a mi szomszédunkban.”[5]
Több évtizednyi kihagyás után a városi múzeum mostani igazgatója újra kutatja a castrum környékét, de ezúttal a mellette lévő vicust, azzal a céllal, hogy megtalálja az egykori thermát – amint azt a cikk elején már jeleztük. A munkát hátráltatja a szakemberhiány, illetve az a tény, hogy a korábbi ásatások dokumentációja eltűnt vagy pontatlan. Ennek ellenére Mátyás József bizakodó, és reménykedik abban, hogy a római fürdő nyomaira bukkannak. A therma mellett számos érdekes dolog előkerülhet, hiszen az eddigi feltárások nagy része a castrum területén zajlott, nem pedig a mellette lévő vicusban. A Szamosújvári Közlöny minden újdonságról értesíti majd az olvasókat.
Riti József Attila
Kapcsólodik a témához:
https://kozlony.ro/szamosujvari-muzeumok-ejszakaja-kulonleges-programokkal-var-a-tortenelem/
https://kozlony.ro/megnyilt-az-uj-muzeum-a-laszloffy-hazban/
[1] SZANOSÚJVÁRI KÖZLÖNY, 1907. szeptember 25-én megjelent lapszám
[2] UO
[3] DIN ISTORIA MILITARĂ A DACIEI ROMANE. CASTRUL ROMAN DE INTERIOR DE LA GHERLA, Dumitru Protase, Nicolae Gudea, Radu Ardevean, Mirton Kiadó Temesvár 2008, 19. o.
[4] UO
[5] DÉSI HÍRLAP, 1909. március 2-án megjelent lapszám.
