
„Édes, mint a méz” – hangzik az ismert szólás. Mindenki szereti a mézet, mert édes, finom és aromás. Elgondolkodtunk-e azon, hány tényezőnek kell összhangban lenni, és hogy a méhecskéknek mennyit kell dolgozniuk azért, hogy a reggeli teába egy-két evőkanálnyi mézet tudjunk csepegtetni?
2026. február 13-án az Erdélyi Szent Márton Kulturális Központ Egyesület szervezésében, a Téka Alapítvány konferenciatermében megvalósuló előadás során Laczi János, Bács-Kiskun Vármegyei Méhészeti Szaktanácsadó vezetésével betekintést nyerhettünk a méhek csodálatos világába.
Az előadó mindenekelőtt a méhek élőhelyéről beszélt, valamint arról, hogy milyen természeti környezetben tudnak igazán nagy mennyiségű és finom mézet termelni. Felhívta a figyelmet arra is, hogy mennyire fontos természeti kincseink megőrzése és környezetünk tisztán tartása.
Érdekes volt megtudni, hogy a méhek hogyan alkalmazkodnak az időjáráshoz, miképpen „dolgoznak” azért, hogy a méhcsalád a legjobb életfeltételek közepette tudjon fejlődni, élni és termelni.
Megtudtuk, hogy a kaptárban mely méhecskék takarítanak, kik végzik az ajtóőr feladatot, kinek milyen szolgálatot kell teljesítenie, illetve hogy az időjárás függvényében hogyan hűtik vagy fűtik a kaptárt. Ugyanakkor rácsodálkoztunk arra, hogy mekkora vízmennyiséget, milyen hatalmas mennyiségű virágport hordanak a kaptárba, hány kilométert repülnek csak azért, hogy előállítsák a mézet.
A sok érdekes információ közepette jó volt hallani azt is, hogy a méhektől kell megtanulnunk a „tökéletesen harmónikus összedolgozást”, és akkor mi magunk is, meg az életünk is „édes, mint a méz”.
Egy olyan témát mutatott be, amelyről sokan nem is gondolnánk, mennyi érdekes részletet takar, mennyi apró kulissza lapul a mézkészítés folyamata mögött. Hálás köszönetet mondunk Laczi Jánosnak az előadásért!
Felszegi Imre
Ha érdekelnek a hasonló tartalmas előadások és helyi tudományos események, érdemes elolvasni beszámolónkat a Szent Márton Konferenciáról.