0
0
Csűry István, Királyhágómelléki Református Egyházkerület leköszönő püspökének karácsonyi pásztorlevele.
„Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké.” (Ézs6,9)
Messiási uralkodásról szól az ószövetség evangélista prófétája. Jézus Krisztus születése után mi már nem jövőt álmodó reménykedéssel beszélünk a messiási korszakról, hanem úgy, mint megvalósult tényről. Megszületett a világ Megváltója, Isten megszabadította a bűn nyomorában embertelen körülmények között vergődő és saját magától soha talpra állni képtelen, de vétkeihez gyakran visszaeső embert.
Kettős érzéssel küzdünk. Egyfelől hisszük és hirdetjük, hogy karácsony az újszövetség első ajándéka, ugyanakkor aggodalmasan szemléljük, hogyan jelentkeznek múltra emlékeztető, és sokszor a legrettenetesebb eseményeket is felülmúló történések. Hogyan alakul a messiási kor, ha a pogány politeizmus folyamatosan kísérti Isten népét, halálosan fojtogatja és tömegesen szedi az áldozatait, kérdezzük egyre szorongóbban az ingerült kételkedők gyűrűjében.
A prófétákat üldöző sötét világ (Ézs9,1) mintha nem változott volna sorsjobbító irányba. Sőt, romlások sorozatát fedezhetjük fel. Karácsonykor erőteljesebb az ellentmondás, mert szívet bántóbb Isten szeretetének ünnepén a fegyverek ropogásába elvegyülő gyűlölet, lélek gyilkoló a családi találkozásokat szétfeszítő indulatok kirobbanása, vagy a nyugalomban felszentelhető idő megmérgezése és átkos órákra váltott – ünnepinek készülő – alkalmak megfertőzése. Ünnepeink külső és belső szorongások között terhelődnek, és roppannak össze maguk alá temetve a gyógyulást remélő embert. Ezért jutunk el a félelmetes megállapításig, hogy ünnepeink felszínesek és feleslegesek, vagy beállunk azok közé, akik csak szabadon eltölthető, önrendelkezésre rendelt alkalomnak ítélik az ünnepet. Az ünneptelen szabadnapok fizikailag sem pihentetőek annyira, mint az ajándékba nyert örömnapok. Karácsony és minden más Úrnapja azért kimagaslóan más, mint minden másnap, mert ilyenkor Isten is örül az emberrel. Öröme akkor teljes, ha mi egymásnak örülve, együtt örülünk Mindenhatónkkal. Ilyenkor erősödünk a mennyei Hatalmas által, üdülünk Megváltónk szabadításról szóló üzenetével, és így áll helyre az egyensúlyát elveszítő élet a szeretet kiapadhatatlan forrásának, azaz Atyánknak megközelítésekor.
Ézsaiás próféta tanítja hallgatóit erre a mennyeire, ami már most jelen van az ünnepi világban, azaz az örvendező emberek között, és a sötétségben is fénysugarakat kölcsönző földön. Erőlködik még a sátáni megtévesztés, az ördögi butaság még szedi az áldozatokat, a tragédiákon meggazdagodók utolsó krajcárig behajtják a halál jutalékát, a gyilkos szándék Istent célozza, de az embert öli eszement pusztítás vérmocsarában.
Ilyen állapotok között kell a karácsonyi evangéliumnak megszólalnia! Mindennek, ami embertelen, ami sötét, ami sátáni, ami halálos egyszer vége lesz, nem önmagától és nem véletlenül, hanem Isten jóságos akaratából. Nem történik azonnal, de az esemény elkezdődött. A próféta messiáslátása megjelent, mint üdvösséget jelentő hatalom, aminek minden végessel ellentétben, sohasem lesz vége. Bár illuzórikus álmodozásnak hat ez a gondolat, mégsem az. Illetve nehezen elképzelhető megvalósulásról gúnyolódnak a hitetlenek és bizonytalankodnak a megtévesztett egyháziak is. Ünneprontás nélkül ki kell mondanunk, ameddig a bizonyságtevő igehirdetés nem szólal meg ellenállhatatlanul és lerázva minden hamis kompromisszumot, addig segíteni fogja a rossz győzelmi vágyát. Végleg szakítani kell ezzel a langyos – se nem hideg, se nem forró – keresztyéni gyávasággal. Egyre határozottabban, lendületesebben, bátrabban mondanunk kell, kiáltanunk kell, alkalmas és alkalmatlan időkben és helyeken, hogy: „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…”
A mai keresztyén egyháznak nem feladata, sőt bűne, ha az örök igazságot átfogalmazza, átírja, hamisan magyarázza. Ezzel gyengíti a hit hordozóit, és erősíti a diabolikus hatalmak értelmet és józanságot elveszített győzelmi mámorát. Néhány évtizeden nyomorított és elbénított, gondolkozásról leszoktatott társadalmakat kell nekünk nem kis áldozattal és energiával visszavezetni az évezredek próbáin soha meg nem tántorodott igazsághoz, azaz Isten országa törvénnyel és igazsággal megerősített életteréhez, amely örökre megmarad. Megmarad akkor is, ha ma törvényeket csúfolnak meg, hazugsággal irányítanak, vádakat és rágalmakat helyeznek mindenek elé.
A végső győzelem karácsonykor megtörtént, mert megszületett az, Aki utunk, igazságunk és életünk! Legyünk Neki elszánt követői, hogy soha ne vegye el semmi tőlünk a bizonyság hiteles hangját, soha ne bizonytalanodjunk el, mert tekintélye a mennyből jött és folyamatosan szüntelenül jönni fog a Benne bizakodókhoz! Imádkozzunk önmagunkért, a képmutató keresztyénekért, az árulókért és a hitetlenekért a tisztán látás reményében!
Nagyvárad, 2022 karácsonyán
A békesség kötelékében!
Csűry István
leköszönő püspök
