Kemény-vár

Read Time:5 Minute, 10 Second

Épül a fal, iskolánk egy másik szárnnyal bővül, s így megerősödnek a ,,megmaradás falai”. Követtük az elmúlt hónapok folyamán, hogyan rakódott tégla téglára, néztük, amint teljessé vált az épület, s úgy vált bennünk éretté a gondolat, hogy bezáródott a tér – ölelő karok gyanánt –, és/de mi nagyon nyitottnak érezzük magunkat. Az otthonunk melegét jelentő falak szimbolizálják a biztonságot, és azt, hogy szabadok vagyunk.

Várfalat lehet emelni, amely mögé félelmet, kételyeket rejthetünk. Erős falaink viszont nyitottságunkat jelképezik: a gyerekek igényeire koncentrálunk, az előttük álló kihívásokhoz szükséges készségeket és kompetenciákat fejlesztjük. Nincsenek félelmeink, sem kételyeink, mert tudjuk, hogy ezen a ,,holt-tengeri”vidéken (Sütő) pontos feladatunk van.

A végvárakhoz hasonlóan kettős funkciója van a Kemény-várnak. Védenünk kell a körülöttünk levő területet, amelyet otthonunkká alakítottunk az elmúlt hét év folyamán. A másik funkciónk az utánpótlás: olyan gyerekeket neveljünk és tanítsunk, akik könnyű szívvel lépnek át a magasra nyúló falakon, nem félnek attól, hogy mi vár a túloldalon.

Mitől is kell megvédenünk magunkat? Az ellaposodástól, a közönségességtől, az értéktelenedéstől. Felmentő sereg nélkül a nagyobb erődítmények is kapitulálnak, de mi nem kapitulálhatunk. Nem azért, mert hősök vagyunk, és halálra készen állunk, hanem annál az egyszerű oknál fogva, hogy meg kell maradnunk a magyarság számára: megmaradni, dolgozni, csendesen embernek lenni, érdemes módon elvégezni az élet apró feladatait, és örömünket találni abban, hogy vagyunk nyelvben, mesében, táncban, ruhában és becsületben. És békében élni azok között, akik magukénak örvendenek.(Makkai S)

A téglák térben és időben egymásra épülnek, összekapcsolódik a tér az idővel, a folytonosság az emlékezettel. Az idő nem áll, folydogál, de nyomot hagy, mert egyszerre van benne a múlt és jövő.

Élő kövek

A Kemény-vár rejti egyszerű titkunkat: van egy lelkiségünk, amellyel tartozunk annak a helynek, amelynek szüksége van ránk. Tanítóközösségünkben hálás felelősséggel, őszinte szeretettel dolgozunk. Adottságainkkal, lehetőségeinkkel élni akarunk iskolánk javára. Előttünk lebeg a komoly feladat: a tanító emberi lelkeket formál. A gyermekekbe ülteti el álmait, vágyait, a világnak szánt mondanivalóját. Nincs más számonkérés, csak a gyermekeink tekintetében: ,,Ahány szóra váró gyermek: a jövőnek megannyi lámpása a meglódult időben.”(Sütő)

Kisebbségi sorsban nem dolgozhatunk a magunk hasznának keresésére, minden élet csak a kölcsönös szolgálatban értelmes és létjogosult. Valahogy úgy vagyunk vele, mint Móra Ferenc kis Gergője: amíg a ködmönt hordta, mindig igazat kellett mondania. Hasonlóan mi is, amíg a Kemény-várban munkálkodunk, a legtöbbet kell nyújtanunk! Azért vagyunk itt!

Tanítási alternatívánk – a Step by Step – négy alapelvre épül. A gyerek a fontos: látja és érzi, hogy érte történnek a dolgok. Így sikerei vannak, pozitív kép alakul ki magáról. Ez a maga rendjén kialakítja benne azt a készséget, hogy ő is törődjön másokkal. Minden műveltségi területnek ez a célja, pl: az olvasás serkenti a véleményalkotást, a matematika a kreatív, divergens gondolkodást, a természettudományok a saját testük, környezetük felfedezését, a társadalomtudományok az emberek, események iránti tiszteletet, érdeklődést fejlesztik stb. A kommunikáció létfontosságú a sikerek elérésében. A tanító bátorítani tudja, hogy különböző utakon – beszédben, írásban, matematikában, művészetekben –kommunikáljon. Ha ez megerősödik bennük, akkor kezdeményeznek, motiváltak. Kommunikációval megértik másnak a gondolkodását és értékelni tudják a gondolkodás másféleségét. Kapcsolatok felfedezéséhez vezetnek a kutatás, gyakorlás módszerei, a gyerek a felfedező és a kivitelező. Nem információzápor a lényeg, hanem tapasztalati úton a gyerek a régi információihoz kapcsolja az újakat. Erre legalkalmasabb a projektmódszer, amely az alternatívánknak sajátossága. Egy-egy fogalom köré (víz, kenyér stb) gyűjtjük, rendszerezzük a különböző műveltségi területek elsajátítandó anyagát, így valósítjuk meg azok integrációját. Ez a módszer rengeteg változatos lehetőséget kínál az ismeretszerzésre, a készségfejlesztésre, az egyéni és csoportos (kooperatív) tanulásra. Egy jó osztályközösség arra alapozódik, hogy mindenki annak fontos része, fontosnak érzi magát mások számára és szükség van rá. Ha helyesen van értékelve, a gyermek hozadék a közösség számára. Kialakul a felelősségtudata és növeljük az önbizalmát.

A napot indító kör a fenti célkitűzések, alapelvek megvalósításának fontos eszköze. A reggeli találkozó barátságos köszöntéssel kezdődik, és játékokkal, szokásokkal, feladatokkal teli. Együtt számbavesszük a jelenlevőket, megbeszéljük az aznapi feladatokat, közösen elolvassuk a napi munkatervet. Szóba kerülnek a közösségre vonatkozó szabályok, ünnepek, aktuális népszokások, morális problémák, iskolánk életének eseményei. Feszültségoldó az a szokás, hogy néhány gyermek bemutatja személyes élményeit, ,,újdonságait”, ezáltal tér nyílik a gyermek számára a nyilvánosság előtti szereplésnek. A hallgatóságban pedig fejlődik a türelem, megtanulják hallgatni társukat. A reggeli beszélgetések ismétlődő rítusa jelentősen támogatja a közösséggé kovácsolódást. A jó közérzet megélése erősíti a biztonságérzetet. A napi munkát bezáró visszapillantás, élménymegosztás ugyanezt a célt szolgálja. Lemérjük egyénenként és közösen, hogyan valósultak meg a napi célkitűzések.

Mindezek a módszerek és eljárások a gyermekek számára változatossá, vonzóvá teszik a tanulás folyamatát, hiszen lehetőséget biztosítanak saját érdeklődésük kielégítésére, az önálló felfedezésre, kreativitásuk kibontakoztatására. Ugyanakkor komplex gondolkodásra, rendszerező munkára késztetnek, ám ehhez természetesen a mi előkészítő és koordináló munkánk szükséges. Lépésről-lépésre nekünk is újra kell gondolni önmagunkat. Mindennap egy új kihívás számunkra reagálni a gyermekek egyéni szükségleteire és fenntartani a belső motivációt a tanuláshoz.

Meggyőződésünk, hogy a gyerekből van mit kibontakoztatni. Ez ösztökél bennünket arra, hogy kedvező körülményeket teremtsünk a tanulóknak, amelyben cselekvéses képességeiket ugyanúgy ki tudják élni, mint érzelmi inteligenciájukat, társas kapcsolataikat, intellektuális képességeiket.

Kemény-üzenet

A Kemény-vár egy iskola, amely a helyén van, és üzen a világnak: az itteni szórványmagyar közösség meg akar maradni magyarnak. Várunknak nagy a jelentősége: a jövőnek próbaköve. Meglódult időben, omló egek ellenére nem szabad kihullnia az idő rostáján. Mindenkori személyes felelősségünk jegyében ne feledjük, hogy: ,,Nyelvéből kiesve:létének céljából is kiesik az ember”(Engedjétek hozzám jönni a szavakat). Sütő András a megmaradás titkát elárulja nekünk, Kós Károly bizalommal tekintett a jövőre, de felemelt ujjal figyelmeztetett, hogy bármilyen körülmények között helyt kell állni: ,,össze kell szednünk nagy fáradtsággal az ország minden részéről a széjjelszórt köveket, hogy azokkal a magunk számára építhessünk.

A falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében, kemény iskolánk tőlünk válik keménnyé, akik benépesítjük. Őrhelyünkön állunk, és vigyázunk, figyelünk, hogy ne keletkezzen rés, mely meg tudja gyengíteni…és rendületlenül faragjuk az élő köveket a jövő épületébe.

Szóljon befejezésül Áprily Lajos áldást osztó verse iskolánkra:

,,Ez nem kastély: fenyőfa-ház

Felette Isten szem vigyáz,

Legyen derüs vendége sok,

Nótázó cinke-koldusok,

Vidámító gyerek-sereg,

Poéták, lélek emberek,

Sziget legyen, védő tető,

A gond után pihentető,

A hangulatnak menedék,

Legyen felette kék az ég –

Ne bántsa tűz, ne verje jég,