0
0
November elején közzétettünk egy felhívást melyre verseket, prózai írásokat vártunk olvasóink. Az erre a felhívásra beküldött egyik verset közöljük. Szerzője Máté Klára.
A vers megjelent a Szamosújvári Közlöny negyedik számában is. Olvassák szeretettel.
Továbbá is várjuk az olvasók által beküldött anyagokat!
November
Ember ébredj, veszély fenyeget,
Gonosz erők tesznek ígéreteket,
Hol béke szeretet elenyészik,
Temérdek sok ember elaluszik.
Föllobban sírján egy gyertya,
Szemünket könnycsepp borítja.
Régi foszlott emlékképek,
Szeretteink ébredjetek!
Itt vagyunk várunk,
Szerte nem foszló bánatunk,
Itt hagytatok árván,
Életünk pár óráján.
Úgy szeretnénk látni,
Soha el nem hagyni,
Látjátok mi van itt?
S az emberek gondolatait?
Nem tudjuk mikor lesz még
a földön újra békesség.
Sok minden változott,
A ruhánk elkopott,
S az ember megromlott.
Szeretteink ti itt a földben,
Látjátok az embereket meggyötörten?
Hol a szép szó, reménytelen,
Egymást marcangoljuk csendesen.
De hova visz az élet?
Meddig ejthet sebet?
Meddig gyilkolnak még kezek?
S az emberek reménytelenek.
De lesz meg remény,
Melyben elhiszem?
Lesz meg tavasz
S újra meghallasz.
De jövünk mi is
Szétesve, kapzsin,
Hol új élet vár,
Egy új, fénysugár
Máté Klára verse
https://kozlony.ro/wp-content/uploads/2021/11/4.pdf
