Ugrás a tartalomra
egyház

Kórustalálkozó Szamosújváron: több évtizedes hagyomány folytatódott

8 perc olvasásRiti József Attila
A szamosújvári kórus / fotó: Lénárd Jani

November 14-én, szombaton Szamosújvár adott otthont a Dési Református Egyházmegye kórustalálkozójának. A református templomban megszervezett eseményen tizenhárom település énekesei és énekkarai vettek részt. A rendezvény egy több évtizedes egyházzenei hagyomány folytatása, amelynek gyökerei a korabeli sajtó segítségével egészen a két világháború közötti időszakig visszakövethetők.

Tizennégy település énekesei találkoztak Szamosújváron

A Dési Református Egyházmegye november 14-én Szamosújváron szervezte meg idei kórustalálkozóját. A rendezvénynek a helyi református templom adott otthont, ahol a Mezőség és a Beszterce vidékének gyülekezeti énekkarai mutatkoztak be.

A találkozón, melyen igét szolgált Éles Ferenc, a melegföldvári református egyházközség parokus lelkipásztora, a szamosújvári ifjú kórus és a sajószentandrási énekcsoport mellett a sófalvi, rettegi, melegföldvári, ördöngösfüzesi, bacai, bálványosváraljai, búzai, dési, besztercei, tacsi, árpástói és szamosújvári kórusok szerepeltek. Összesen 220 személy, tizennégy településről. Szamosújvárt két külön énekegyüttes is képviselte.[1]

A találkozó egyik érdekessége a fellépők sokszínűsége volt. A különböző létszámú gyülekezeti kórusok mellett fiatal énekesek és hangszeres előadók is közreműködtek. A megszokott gyülekezeti kóruséneklés mellett a fiatalabb nemzedék hangszeres közreműködése is helyet kapott a programban.

A rendezvénynek különös jelentősége van a mezőségi és Beszterce környéki református gyülekezetek életében. A felsorolt települések között több olyan közösség található, ahol a magyar reformátusok kisebbségben élnek, és a gyülekezeti élet fenntartása jelentős erőfeszítést igényel. Az énekkarok működése ilyen körülmények között egyházi és közösségi feladatot is betölt. A rendszeres próbák, az ünnepi istentiszteleteken való szolgálat és a más településeken szervezett fellépések hozzájárulnak a helyi közösségek összetartásához.

A búzai kórus / fotó: Lénárd Jani

A szamosújvári találkozó ebből a szempontból is fontos esemény volt. A résztvevők számára alkalmat teremtett arra, hogy megismerjék egymás énekkari munkáját, találkozzanak más gyülekezetek tagjaival, és közösen énekeljenek. Különösen a kisebb települések esetében fontosak ezek az alkalmak, hiszen egy-egy gyülekezeti énekkar számára ritkán adódik lehetőség arra, hogy saját templomán kívül, nagyobb közösség előtt mutatkozzon be.

A fiatalok részvétele szintén figyelmet érdemel. A szamosújvári ifjú kórus fellépése, valamint a hangszeres előadások azt mutatják, hogy a gyülekezeti éneklésbe a fiatalabb korosztály is bekapcsolódik. Ez a református egyházzene jövője szempontjából is lényeges, hiszen az énekkarok fennmaradása nagymértékben függ az utánpótlástól.

A november 14-i találkozó ugyanakkor egy régebbi hagyomány folytatása. A református gyülekezetek közös éneklésének, illetve a szamosújvári kóruséletnek olyan előzményei vannak, amelyekről már a 19. század végén és a két világháború között is beszámolt a sajtó.

Ördöngösfüzes / fotó: Lénárd Jani

A szamosújvári kórusélet történeti előzményei

Szamosújvár szervezett daloséletének története jóval korábbra nyúlik vissza, mint a jelenlegi egyházmegyei kórustalálkozóké. Az Armenia folyóirat 1894. februári számában Szongott Kristóf részletes beszámolót közölt a Szamosújvári Dalzene-egylet fennállásának huszonötödik évfordulójáról. Az egyesület 1893. december 26-án ünnepelte jubileumát, amelyet az örménykatolikus templomban tartott ünnepi szertartás, majd a városi Vigadóban szervezett rendezvény követett. A tudósításból megtudjuk, hogy a Dalzene-egylet két korábbi zenei társulat egyesülésével jött létre. Az egyik a Kereskedelmi Dalkör volt, amelyet Esztegár László vezetett, a másik pedig a Voith Miklós elnökletével működő Zenekedvelők Társulata. Az egyesület 1868 körüli alapítása a város intézményes daloséletének egyik korai állomását jelenti.[2]

Baca / fotó: Lénárd Jani

A Dalzene-egylet nem református kórus volt, hanem városi zenei egyesület. Története mégis fontos, mert bizonyítja, hogy Szamosújváron már a 19. század második felében létezett szervezett énekkari élet.

A református énekkar működéséről az egyik legkorábbi, jelenleg azonosított közvetlen adat 1933-ból származik. Az Erdélyi Lapok november 10-i száma beszámolt arról az egyházzenei hangversenyről, amelyet Krisztus király ünnepe alkalmából rendeztek a szamosújvári örménykatolikus főtemplomban. A hangversenyen több helyi felekezet énekkara is fellépett. A református énekkar Szügyi Ima című művét adta elő.

A tudósítás külön megjegyzi, hogy a római katolikus és a református énekkarok mindössze néhány hónappal korábban alakultak meg, ennek ellenére felkészülten mutatkoztak be a közönség előtt.[3] Ez az adat arra utal, hogy a szamosújvári református énekkar 1933-ban alakult meg, vagy ekkor szervezték újjá. Korábbi kórus létezése sem zárható ki, de arra egyelőre nem sikerült közvetlen bizonyítékot találni.

A következő érdekes adat 1939-ből maradt fenn. Az Ellenzék február 19-i számában Szamosújvári farsang címmel közölt tudósítást a helyi református egyház Korona szállóban rendezett műsoros báljáról. A beszámoló szerint az egyházi énekkar népdalegyvelegeket adott elő Begidsán Ferenc karnagy vezetésével.[4]

Bálványosváralja / fotó: Lénárd Jani

A karnagy neve különösen érdekes, mivel Begidsán Ferenc a város más zenei és kulturális rendezvényein is szerepet vállalt. A korabeli sajtó a Szent Erzsébet Énekkar vezetőjeként is megemlíti. Ez azt jelzi, hogy Szamosújvár különböző énekkarai között személyi kapcsolatok is léteztek. Az 1939-es tudósítás emellett azt is igazolja, hogy a református énekkar tevékenysége nem korlátozódott a templomi szolgálatra, hanem részt vett a város társadalmi életében is.

A második világháború utáni évtizedekből egyelőre jóval kevesebb adat áll rendelkezésünkre.

A dési egyházmegyei kórustalálkozók

A jelenlegi rendezvénysorozat előzményei az 1990-es évektől már egyértelműen dokumentálhatók.

Az 1999. augusztus 19-i Romániai Magyar Szó Bartha Aladár Egyházmegyei rendezvények című tudósításában arról számolt be, hogy Désen tizenkét gyülekezeti énekkar részvételével tartottak egyházmegyei kórustalálkozót. A résztvevők Baca, Bálványosváralja, Bethlen, Beszterce, Cegőtelke, Dés, Déscichegy, Felőr, Ördöngösfüzes, Szépkenyerűszentmárton, Retteg és Várkudu gyülekezeteiből érkeztek.[6]

A résztvevő kórusok / fotó: Lénárd Jani

Öt évvel később, 2004. szeptember 5-én Retteg adott otthont a találkozónak. A megnyitó istentiszteleten András Péter besztercei református lelkipásztor hirdetett igét, majd Bányai Csaba helyi lelkész köszöntötte a résztvevőket. A korabeli sajtó tíz gyülekezeti kórust sorolt fel, többek között Bacáról, Felőrből, Magyarberétéről, Magyarnemegyéről, Rettegről, Tacsról, Désaknáról, Déscichegyről, Ördöngösfüzesről és Szentmargitáról.[7]

A rendezvénysorozat egyik legnagyobb, számszerű adatokkal is dokumentált találkozóját 2006-ban tartották, ugyancsak Rettegen. Kresz Béla a Szabadság május 27-i számában arról számolt be, hogy a hatodik alkalommal megszervezett egyházmegyei kórustalálkozón tizenkét kórus összesen 240 tagja vett részt.[8]

Közben a szamosújvári református énekkar is rendszeresen bekapcsolódott a környék egyházzenei életébe. 2005 áprilisában például Vajdakamaráson vendégszerepelt. Az eseményről Erkedi Csaba számolt be a Szabadságban. A tudósítás szerint egy héttel korábban a vajdakamarási énekkar látogatott Szamosújvárra, vagyis a két gyülekezet kölcsönös kóruslátogatást szervezett.[9]

A városban más jellegű kórustalálkozókat is tartottak. 2013. január 26-án a Téka Alapítvány húszéves jubileuma alkalmából többfelekezetű kórustalálkozót rendeztek a szamosújvári Művelődési Házban. A fellépők között a református énekkar mellett örménykatolikus, görögkatolikus, baptista és ortodox kórusok is szerepeltek. Ez a rendezvény nem tartozott a dési egyházmegyei találkozók sorozatához, de fontos állomása volt a város egyházzenei életének.[10]

Az egyházmegyei kórustalálkozók hagyománya a koronavírus-járvány időszakában megszakadt. Hosszabb szünet után 2025. november 15-én Búzában szervezték meg ismét a rendezvényt. A tavalyi alkalmon tizenhárom gyülekezet vett részt, az öttagú énekcsoportoktól a harmincöt fős kórusokig. A találkozó újraindítását Bogdán Zsolt színművész kezdeményezése segítette, a szervezésben pedig a Pro Búza Alapítvány, a Dési Református Egyházmegye, a helyi gyülekezet és Bíró Zsuzsa ördöngösfüzesi kántornő vállalt szerepet.[11]

A 2026. november 14-i szamosújvári találkozó ennek az újraindított hagyománynak a folytatása volt. Az idei résztvevők között több olyan gyülekezetet is találunk, amelyek már az 1999-es vagy a 2004-es találkozókon is képviseltették magukat.

A rendelkezésre álló források alapján egyelőre nem állapítható meg, hogy a Dési Református Egyházmegye korábban rendezett-e hasonló találkozót Szamosújváron. A történeti adatok azonban azt bizonyítják, hogy a város református kórusélete legalább az 1930-as évek óta jelen van a helyi közösség történetében, a gyülekezeti énekkarok találkozóinak hagyománya pedig legkésőbb az 1990-es évek végén már kialakult az egyházmegyében.

A szombati rendezvény így egy olyan zenei és egyházi hagyomány folytatása volt, amelynek fenntartásában az elmúlt évtizedekben számos lelkipásztor, kántor, karnagy és gyülekezeti énekes vállalt szerepet.


Jegyzetek

[1] Lénárd Jani: Dési Református Egyházmegyei Kórustalálkozó. Szamosújvár, 2026. november 14. Facebook-bejegyzés, résztvevőlista és fényképek. Az eseményre vonatkozó adatok elsődleges forrása.

[2] Szongott Kristóf: A szamosújvári dalzene-egylet jubileuma. Armenia, VIII. évfolyam, 2. szám, 1894. február, 64. oldaltól. A jubileumi beszámoló az egyesület korábbi történetét, vezetőit és az ünnepség programját is ismerteti.

[3] A szamosujvári örm. katolikus énekkar kezdetű tudósítás. Erdélyi Lapok, XI. évfolyam, 254. szám, 1933. november 10. A református énekkar szereplésének és friss megalakulásának korabeli bizonyítéka.

[4] Szamosújvári farsang. Ellenzék, XXII. évfolyam, 40. szám, 1939. február 19. A tudósítás Begidsan Ferenc névalakot használja.

[5] A kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár ismertető leltára, B3. fond: A Szamosújvári Egyházmegye Levéltára, 1951–1968. Az iratanyag intézménytörténeti adatai és őrzési helye ellenőrizhető a levéltári leltárban.

[6] Bartha Aladár: Egyházmegyei rendezvények. Romániai Magyar Szó, 1999. augusztus 19. A tudósítás adatai Udvardy Frigyes történeti kronológiájában is szerepelnek.

[7] Egyházi kórustalálkozó. Romániai Magyar Szó, 2004. szeptember 8. A beszámoló az 1999-es részvételre vonatkozóan hat dalárdát említ, miközben egy másik, 1999-es tudósítás tizenkettőt sorol fel. Az eltérés oka nem tisztázott.

[8] Kresz Béla: Egyházi kórustalálkozó Rettegen. Szabadság, 2006. május 27. A hatodik találkozó és a 240 résztvevő adata a történeti kronológiában is megtalálható.

[9] Erkedi Csaba: Vajdakamaráson lépett fel a szamosújvári kórus. Szabadság, 2005. április 13.

[10] Taps az ünnepeltnek: 20 éves a Téka Alapítvány. Szabadság, 2013. január 28. Beszámoló a Téka Alapítvány jubileumi rendezvénysorozatáról, benne az első alkalommal megszervezett többfelekezetű kórustalálkozóról.

[11] Riti József Attila: Kórustalálkozót és lelkészértekezletet tartott Mezőségen a Dési Református Egyházmegye. Szamosújvári Közlöny, 2025. november 17. A cikk a Dési Református Egyházmegye közlése alapján készült.

Felhasznált irodalom és források

Korabeli sajtó

Levéltári segédletek

  • A kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár ismertető leltára. B3. Szamosújvári Egyházmegye Levéltára; B7. Dési Egyházmegye Levéltára. Erdélyi Magyar Adatbank.

Sajtóbeszámolók és történeti feldolgozások

  • Bartha Aladár: Egyházmegyei rendezvények. Romániai Magyar Szó, 1999. augusztus 19.
  • Egyházi kórustalálkozó. Romániai Magyar Szó, 2004. szeptember 8.
  • Erkedi Csaba: Vajdakamaráson lépett fel a szamosújvári kórus. Szabadság, 2005. április 13.
  • Kresz Béla: Egyházi kórustalálkozó Rettegen. Szabadság, 2006. május 27.
  • Taps az ünnepeltnek: 20 éves a Téka Alapítvány. Szabadság, 2013. január 28.
  • Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája, 1990–2017. Erdélyi Digitális Tudománytár.
  • Riti József Attila: Kórustalálkozót és lelkészértekezletet tartott Mezőségen a Dési Református Egyházmegye. Szamosújvári Közlöny, 2025. november 17. Online cikk

Riti József Attila

Megosztás:FacebookWhatsAppE-mail

Riti József Attila

Riti József Attila történész, történelem- és földrajztanár, újságíró, helytörténeti kutató és a Szamosújvári Közlöny főszerkesztője.

Vélemény, hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük