0
0
Mate 21:8- 16: „A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, és ezt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.” Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: „Hozsánna a Dávid Fiának!” – haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus pedig így válaszolt nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?”
Végre, valami szép történik Jézussal is. Végre, a hosszú tűrés, nélkülözés, olykori csalódás és keserűség után, eljött a dicsőség, a beteljesedés; eljött úgymond az Ő napja is. Most Őt ünneplik.
Hiába Isten Egyszülöttje, világra jövetelékor csak istálló és jászolbölcső jutott neki, majd bujdosás, menekülés. Hiába volt tizenkét évesen csodagyerek s magyarázta az Írásokat bölcsen, ifjúkorában csak egy egyszerű ács fiának tartották s nem vették komolyan. Mit papol ez nekünk, mondták, mikor a
helyi zsinagógában hirdette a prófétai szó beteljesedését. Hiába volt aztán híres rabbi, csodatevő próféta, áldott orvos, három év alatt vándorprédikátorként az elismerés valahogy mindig elmaradt.
De most végre, vele is történik valami szép: mikor a Páska ünnepére a fővárosba érkezik, felismerik benne a Messiást, és királyként üdvözlik. Örülhet Jézus, hisz figyelemre méltó a tömegnek ez a megnyilvánulása, hogy ily őszinte, kitörő örömmel fogadják. Azonban mégsem örül, nem igazán. Csodálkozhatnánk, hogy miért nem; talán nem ugyanazt a parádés bevonulást látja, amit mi is?
A rövid válasz az, hogy félreértés történt. De, ugyanazt látja, ám mélyebben. Látja a tömeget, s hallja is. Egyrészt tudja, hogy ez csak tömeg, amely oly hirtelen szét is fog széledni, ahogy összeverődött. Ahogy szétszéledt a két halból csodálatosan megvendégelt ötezres tömeg is. Tudja, hogy nem telik el úgy ez a hét, hogy a mostani dicséret ne fordulna át szitokszóvá. Már most is hallja a dicséret mögött a félreértést, megrökönyödést: „Éljen Dávid fia, Izrael királya -Kicsoda? Mi ez a felfordulás? -Hát tudod, az a galileai próféta…” Már most hallja, hogy van, aki azt se tudja, mi történik, s aki tudja, az is, csak hallomásból sorolja a rá mondott megnevezések valamelyikét -vagy éppenséggel azt látja benne, amit akar. Senki se törődik azzal, hogy szamárháton jön, s nem harci paripán; senkit se érdekel, hogy a leghíresebb tanításában a szelídeket, irgalmasokat, békeszeretőket nevezte boldognak. Nem, most csak az a fontos, hogy Dávid vére jön a szent városba, végre legitim uralkodó fog ülni a trónon az edomita Hasmóneus dinasztia helyett… Elég volt rómaiakból, Heródesekből, Izraelé az ország!
Hozsánna! -hallatszik megannyi torokból, kitör a spontán, szervezetlen ünneplés. Valóságos diadalmenet alakul ki körülötte, előtte. Zöldbe borul a kapu felé vezető út, pálmalevelek, zöld lombos ágak lengedeznek a fejek felett. Valakit a lelkesedés arra vezetett, hogy levegye felső ruháját, s az útra terítse. Nézd, ugyanígy tesz a szomszédja, s a másik is, a harmadik… Valóságos ruhaszőnyeg van az úton, mire a Jézust vivő hátas odaér. Igazi VIP fogadtatás, ami ma vörös szőnyeggel történne, konfettivel s kamerák villogásával. -már épp csak a koronázási szertartás hiányzik.
Igen, Jézus a reménységet hozza, a nagybetűset, s valóban a szabadítás ígéretét, ám nem úgy, ahogy a jeruzsálemiek meg az oda tódult nép gondolja. Nem is a palota fele vezet első útja, sem a prefektúra -fog ő arra is járni, de nem jószántából. Nem, első útja a Templom, ahol az Idegenek Udvarából kiűzi a pénzváltókat, galambárusokat. Szükséges és demonstratív gesztus: számára Isten Igéje, Törvénye és Háza az első -ez utóbbinak pedig tisztán kell maradnia a ’tisztátalan’ nemzetek számára is. A szertartásnál pedig fontosabb az ember hozzáférése Isten közelségéhez. Majd folytatta azt a gyógyító csodatevő munkát, amit addig is, három éven keresztül
A tömeg itt már elmaradozgatott. Az emberek, akik oly készek voltan részt venni valami felemelő, rendkívüli és szenzációs jelenségben, akik készen voltan odacsődülni az ujjongókhoz, rajongókhoz, vállukra emelni valakit, ajkukra kapni a vezérigéket, mottókat, s követni a menetet, ebbe már nem kívánnak beleszólni, véleményt nyilvánítani. Mikor már borul a bevett szokás, a státuszkvó, mikor a parazita pereceseket kell felszámolni, akkor már nem szólnak sem ők, sem a templomi népek, a farizeusok s egyebek. Emezek is tudják, érzik, hogy igaza van ám. Az még nem zavarta, hogy szakrális térben baromfi piacot tartottak, s az isteni császár ábrázatját viselő pénzt adták kézből kézbe. Amint nem hagyhatnak szó nélkül, az a következő jelenet.
Besereglik egy csapat gyermek, akik az utcán hallott kántálást felkapták, s mintegy új mondókával kiáltoznak a templomban, hogy „Hozsánna a Dávid fiának!” Ettől viszont már haragra lobbantak: „-Hallod, mit mondanak ezek?!” „Hallom -mondta Jézus. -Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?” Legyen áldott az Úr neve a mai napon konfirmált gyermekeink vallástételében, s dicsőíttessék minden hadarva elmondott versikékben, félénk ifiénekben, selyp esti Miatyánkban.
És velük meg nekik örvendezve, odamehetünk mi is, igyekezvén meghallani s megérteni azt, amit az Úr üzen nekünk, keresni őt önmagáért, s az általa nyújtott megváltásért, mintsem a magunk váradalmaival, akik sokszor csak azt tudjuk, hogy templomozás után vásár napja van-vagy pihenő, s jövő héten már nem vétség a hús vétele. A mi ajkunkról is gyermeki őszinteséggel s ártalmatlansággal szálljon a Szentháromság Egy Istent magasztaló Hozsánna.
Szilágyi-Mais Róbert
