0
0
Jéger Dorottya és Szilágyi Tóni már egy ideje együtt énekelnek. Augusztusban, az Armenopolis fesztíválon pedig a szamosújvári közönségnek is bemutatkoztak. A közelmúltban egy közös videóklipet is közzé tettek, ennek apropóján készítettünk egy interjút Jéger Dorottyával.
A videóklip megtekinthető a cikk alján!
RJA
Hogyan ismerkedtetek meg Tónival?
Az első találkozásra egészen pontosan nem emlékszem, de az biztos, hogy népzenész ismerőseink mutattak be minket egymásnak, több, mint 10 évvel ezelőtt. A „Budapest Nufolk Revolution” nevű zenekarban kezdtünk el együtt zenélni, onnan indult a barátságunk és a közös zenei utazásunk.
Mi a közös munkátoknak a múltja?
Az „Nufolk”-al éveken keresztül kísérleteztünk azzal, hogyan tudjuk a népzenei elemeket ötvözni más műfajokkal. Én alapból nem vagyok népdalénekes, együtt keresgéltük a saját zenei hangunkat, s mind az alkotás mind a koncertek által megannyi tapasztalatot szereztünk. Jó érzés visszagondolni ezekre az évekre, rengeteg dolgon keresztülmentünk, aztán a zenekar feloszlása után más utakra sodort minket az élet.
Mikor és hogyan döntöttetek úgy, hogy közös projektbe vágtok?
A barátságunk egyik jellemzője a közös zenélés, csupán kedvtelésből, otthoni környezetben. Négy éve egyik éjszaka jammeltünk egy szál zongora mellett, készült róla egy vicces videó, szerintem a jelenlegi projektnek az volt az első mozzanata. Konkrétan viszont úgy indult, hogy az első karantén alatt megfogadtam, hogy megtanulok 50 új népdalt. Ebből az elsőbe beleszerettem, átírtam a harmóniákat, saját magam képére formáltam, s elküldtem Tóninak. Neki nagyon megtetszett, folytatta a hangszerelést, és végül nyáron a stúdióban azon kaptuk magunkat, hogy csináltunk egy zenekart. Összesen három dal van rögzítve, de folyamatosan készülnek az újak. Időközben a szívünk középe költözött az egész.
Hogyan találkozik a kettőtök zenei világa?
Ő leginkább a népzenéből, én pedig a könnyűzene-jazz világából érkezek. Bár gyerekkoromban népdalokkal kezdtem, más zenei tanulmányokat folytattam és eltérő stílusban éneklek. A saját dalaim, meg alapvetően a zenei elképzeléseim fúziós irányt képviselnek, amivel Tóni is foglalkozik jóideje. Nála is megjelennek más stílusok a saját zenéiben, sokszínű műfaji skálán mozgó zenekarban játszik, így vannak találkozási pontok bőven. Aztán mindketten szeretjük a relaxációs zenét, ennek a hatása is érződik a közös dalainkban. Kicsit olyan ez, hogy mindkettőnk személyisége, zenei világa találkozik, ebből izgalmas dolgok születnek úgy tűnik. Én személy szerint nagyon örülök, hogy ezáltal visszataláltam a népdalok világába, ő pedig (nagy örömömre) kamatoztatni tudja fantasztikus ének, és megannyi hangszeres tudását.
Melyik a legkedvesebb emlék, mely a közös munkához kapcsolódik?
Mindenképp a klotildligeti alkotásokat emelném ki, amikor a hegyek körül fejtegettük a dalokat a pianínómnál, tücsökciripelés társaságában, éjszakába nyúlóan. Illetve amikor az uszodában két hossz között tervezgettük a projektet. De kiemelhetném az első koncertünket Szamosújváron, ami meghatározó emlék marad egy életre. Szakmai szempontból oda-vissza történik egymás tanítása, és ez ritka, hisz általában ugyanazon stílusú zenészekkel dolgozok. Nálunk viszont a két külön zenei múltból kifolyólag megannyi újdonságot tudunk mutatni egymásnak. Ez nagyon izgalmas!
Mi a dal története?
A már említett fogadalom indította a történetet. Az eredetileg széki dallam szövege egyfajta elengedés, szerelmi bánat. Ez akkoriban személyes élmény is volt számomra, így terápiás vetülete is van a dalnak. Talán a legszebb érzés az, amikor csak úgy magadnak kiénekled a fájdalmakat otthon, aztán egy barátod felkarolja az ötletet és végül elviszi a stúdióig. Mire leforgattuk a klipet az egész érzelem már emlékké vált. Nekem ezek a folyamatok adják a zenélés elixírjét, hiába, kikerülhetetlen, hogy saját magadból indulj ki. Hálás vagyok Tóninak, hogy noszogatott, bátorított, és azóta is töretlenül visz magával, még akkor is ha néha legszívesebben csak magamnak dúdolgatnék népdalokat a cserépkályha mellett. Elhitette velem, hogy erre az irányra nem csak nekünk, hanem több embernek szüksége lesz. Bízom benne, hogy másnak is erőt adnak majd a dalaink.
Mia a dal üzenete?
A változás állandó, szembe kell vele nézni, a múltat érdemes megértés útján elengedni, a leckéket átlátni és meghaladni. Végül elfogadni a körülményeket úgy ahogy vannak, kihozni belőle a maximumot, örülni annak, ami megadatik, és ha kell egyedül is rátalálni a harmóniára. Ez a klipben apró hétköznapi mozzanatokban jelenik meg, igyekeztünk természetesen jelen lenni, őszintén, semmi manír és kamerába néző szájszinkron nélkül. Egészen egyszerűen is meg tudnak mutatkozni a mindennapok szépségei. A fákban, hegyekben, madarakban. Továbbá azt is szerettük volna érzékeltetni, hogy a nők és a férfiak különbözőek, és mégsem. Ami az érzelmeket illeti, ugyanazon élmény mindkét félnek hasonlatos.
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
Azt a zenei irányt fogjuk kidomborítani, amin most elindultunk. Szeretnénk csinálni egy lemezt és jövőre bemutatkozni Budapesten nagykoncert formájában, vendégzenészekkel. Aztán ahogy magunkat ismerem rengeteg újdonság fel fog merülni útközben, pláne, ha úszunk előtte, mert olyankor beindulnak a kreatív gondolatok a sok nevetgélés közben.
Köszönjük szépen
